A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1885. június, 1885. szeptember

dalomban, de még a politikai életben is figyelemmel kisérek minden mozzanatot, mely vonatkozással birhatna vallásom és egyházamra. Ezt pedig annál inkább is tehetem, mert szerenesés vagyok az egyetemes ref. egyház mindnyájunkat érdeklő közügyeiben hivatalosan is részt venni. Egyházmegyénket illetőleg pedig, melynek kormányzásában igen tisztelt egyházi elnöktársam kezei eddig is nagy bölcsességgel s ritka hűséggel működtek, lelkem egész őszinteségével jelentem ki, hogy teljes erővel s buzgósággal fogok mindent elkövetni, hogy annak anyagi és szellemi jóllétét előmozditsam. Különös figyelmem tárgyává teszem az egyes egyházak igazgatását s az iskolák kezelését. Protestánsoknál egyház és iskola testvérek. Egyiknek jóléte és virágzása azonos a másik jóléte és virágzásával. Egyiknek elsatnyulása vagy szolgasága a másik elsatnyulását s szolgaságát vonja maga után. Másfelől kötelessége úgy a kerületi mint a megyei kormánynak az iskolák virágzásáról gondoskodni, mert a jó iskolai nevelés szolgáltat jó és buzgó híveket az egyháznak, de a hazának is egyszersmind. Nem kételkedem, hogy a komáromi e. megye érdemes lelkészei hiveik közt a jó rend fenntartásában, a jó erkölcsök megóvásában, a felebaráti és hazaszeretet ápolásában magasztos hivatásuknál fogva serényen munkálkodnak: s legyenek meggyőződve, hogy ezen igyekezetükben, valahányszor csak az általok oktatott s vezérelt néppel gondnoki állásomnál fogva érintkezem, lelkesen fogom őket támogatni. Jól tudom, hogy emberi viszonyainknál fogva merülhetnek fel súrlódások, sőt talán viszályok is. Legnemesebb feladatomnak fogom ismerni, hogy azakat eloszlassam s a méltányosság és igazság alapján megszüntessem a békétlenséget és egyenetlenséget, mely csak rombol és pusztít, holott nekünk protestánsoknak békére, kölcsönös szeretetre s jó egyetértésre van szükségünk, hogy azok segélyével erőt s tekintélyt nyerhessünk. Érzületem, gondolkodásom és eljárásom irányelveit ekép röviden megjelölve, abban a tudatban, hogy jó igyekezeteim