A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1880. április

IO dozásuk alá bízott egyházakat, — főtényezökép szerepelnek. Adja is az ég, hogy egyházmegyénkben az egyetértés, szeretet és józan evangyeliomi haladás zászlója lengjen, — mely alatt pásztor és nyáj boldogságnak s a tanügy óhajtott virágzásnak örvendjen. Mely alázatos jelentésem után kiváló tisztelettel vagyok Perbetén Febr. 27. 1880. A nagytiszt, és tek. e. m. közgyűlésnek alázatos szolgája Vályi Lajos т. k. esperes. A fentebbi szakavatott esperesi jelentés helyeslőleg vetetik tudomásul a következő megjegyzésekkel : a) A r. komáromi ref. egyház községi iskolájában csak kél egyén tanítván a vallást, a növendékek magas számához mérten a tanerő igen csekély. Régebbi sürgetés folytán történt ugyan némi módosítás, a mennyiben a vallási tanórák meglettek szaporítva, de óhajtott eredményt várni igy is alig lehet. A következő őszi e. m. gyűlésig a tanítás eredménye bevárandó, a mikor ha kellő siker nem mutatkozik: erélyes intézkedés lesz szükséges az e. m. gyűlés részéről. b) Az iskolai mulasztások felszaporodásának s nyári iskola nem létének okául az van feltüntetve, hogy a helyi iskolai szék több helyen nem jár el kellő erély- és szigorral az iskola-mulasztók ellenében. Komolyan utasilatik minden iskolai szék, vagy elöljáróság, hogy ezentúl az iskolai mulasztásokra nézve erélyesen és lelkiismeretesen járjon el ; a mulasztók névjegyzékének a község elöljáróhoz beadását ne a tanítóra bizza, hanem önmaga eszközölje, még pedig vevény mellett, mely eljárásának igazolásául szolgáland. Az e tekintetben tapasztalandó mulasztásokért egyenesen az iskolaszék elnöke tetetik felelőssé ! c) A csiliz-radványi ref. egyház 82 éves elaggott tanítója nem képes többé hivatalának megfelelni s óhajtandó, hogy nyugalomba helyeztetvén, sorsáról gondoskodva legyen. Elismeri sőt méltányolja egyházmegyénk ama tisztes ősz tanférfiunak a múltban tapasztalt tanügyi érdemeit s minden áron eszközölni kivánja nyugalomba helyeztetését ; de első sorban a csiliz-radványi ref. egyházat véli felhivandónak, miszerint elaggott tanítója iránti kegyeletből hozzon meg minden lehető anyagi áldozatot, hogy mellé egy helyettes tanító állitathassék s végnapjait megérdemlett nyugalom- s lehető kényelemben tölthesse el.