A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1880. április

iS férfiak, kik mosl is a tudományos egyetem tanszékein tündöklenek, s a törvényhozás termeiben tartják fényes szónoklataikat, vagy más közhasznú pályán — mint jeles férfiak ismeretesek ; tehát ezek a gyengéknek deciaráit iskolák bizonyos tekintetben párhuzamban vannak hazai társadalmunk más köreinek is culturalis fejlődésével. Véleményünk szerint az országos egyházi tanácsot a felügyeleti jogra nézve — több nem illeti meg - mint a mit a 218. §. bekezdő fejezete kimond: Az országos egyháztanács felügyel a ref. egyházban fenálló öszszes alsóbb és felsőbb iskolák mindennemű szellemi és anyagi ügyeire, s különösen arra, hogy azokban a jelen módosított szabályzat rendeletei pontosan végrehajtassanak, s e szabályzat értelmében az összes tanügy öszhangzatos fejlődését vezeti, és irányozza." —- E körön kívül az egyházkerületek eddig élvezett aulonomicus joga — valamint egyházi — úgy az iskolai ügyeire nézve is - sértetlenül fentartandó, s e czélból az ezen jogát megrövidítő 184. 185. s 215. §. utórészét — végre a 218. §. 1. 2. 3. 4. sz a. pontjait törlendőnek véljük, s oda módositandónak indítványozzuk, bogy az ezen §-okban kifejezett rendelkezési jog ezentúl is az egyházkerületeket illeti. A tanerők mennyisége, s azok fizetési minimumára vonatkozólag pedig — egyházmegyénk határozottan kijelenti, hogy inig a magyar prot. egyház — az országos alapból a neki törvényszerüleg járandó osztalékban nem részesülcnd — addig egyházkerületünk a tanárok létszámának szaporítása s fizetése emeléséhez — csak meglevő forrásainak mértékéhez képest járulhat: mert új alapok teremthetése saját erejéből: mai napság a lehetetlenségek sorába tartozik. A reductió elvének pedig semmi esetben sem lehetünk barátai! E czélból a tanerők mennyiségét s a fizetési minimum meghatározását illető kérdésnek megoldását az ez ügyben kiküldendö központi bizottságnak oly kép ajánljuk megoldani, a mint ezt saját erőnk mérlege megengedi s illetőleg lehetővé teszi. Végül iskoláink gyengeségére vonatkozólag még egyszer kijelentjük Molnárnak, hogy törvényekben biztosított autonómiánkat, nem akarjuk arra használni, hogy a legolcsóbb és legrosszabb nyilványos iskolákat tartsunk fen általá; és hogy nem épen a drága iskolákban, hanem a valamivel olcsóbb, de lényegileg a szükséges tényezőkkel biró tanintézetekben is versenyezhetnek — különösen a helyzetüknél fogva is hivatásuknak élni kívánó tanerők nemes buzgalmuk s kitartó erélyük állal, s hisszük, sőt megvagyunk győződve, hogyha egyházkerületünk iskolája erőnk mértékéhez képest berendezve s szervezve lesz: feladatának valamint a múltban, úgy a jelenben és jövőben is bizonyai megfelelem!.