A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1879. szeptember

4 felhasználásával javasolja a szegény, szűkölködő s önerejükön fenállásra képtelen egyházukat segélyezni, hogy a lelkészi fizetést a megszabott minimumig emelhessék s a lelkészi állomás megüresedése esetére is vallás-erkölcsi életünknek vezért, lelkészt választhassanak. Ami a Szondi-Kenessei-féle alapítvány agentialis részének szegény, szűkölködő egyházak segélyezésére fordíthatóságát illeti, ezt indítványozó mult századi j. k. idéző pontokkal igazolván; ezt a nt. e. m. k. gyűlés nem ignorálhatja s segélyezési alapul kell, hogy elfogadja, annyival is inkább, mert az alapítvány üldözött, vagy mai nyelven szólva szegény egyházak segélyezésére volt szánva. Nincs különben a dolog az államsegélylyel. Ennek segélykép kiadhatása még kevésbbé lehet kérdés tárgya. A főt. e. kerület az államsegélynek mikénti kiosztására s a ker. pénztárba való visszaszármaztatására határozott ugyan az 1875. sept. 14. Sz.-Fehérváron tartott k. gyűlése 308. sz. a., melynek eredménye az : hogy a módosabb s kellő biztosítékot nyújtani képes egyházaknak tiz évi törlesztésre kölcsönöket ad, de a szegényebb, az önfeutartás nehézségeivel küzdő, anyagilag és népességileg gyenge egyházakat, olyan értelemben, mint azt azok óhajtanák s az államsegélyre vonatkozó országgyűlési határozatnál fogva talán meg is várhatnák : épen nem segíti, nem gyámolítja. A legtöbb egyház, lia kér az államsegélyből bizonyos összeget, csak azért teszi, hogy olcsó pénzhez juthasson, s mert a visszafizetendő évi részlet előteremtésérc képesnek érzi magát ; de a szegény egyházak kérni sem mernek, mert törleszteni nem tudnak és segély nélkül oda jutnak, hogy sem a lelkészi fizetést, sem pedig anyaegyházi szervezetüket fentartani nem képesek, Pedig az ilyen egyházakat illeti jogosan a segély, mert az 1869. május 26—28. napjain Székes-Fejérváron tartott k. gy. j. könyvének 29. ptja a. olvasható 3702. sz. ministeri leirat az államsegélyre vonatkozólag igy szól: „Az utalványozott összeg az országgyűlés határozata szerint szorosan vett egyházi ezélokra forditandó, minők uj egyh. községek keletkezésének, leányegyházak anyaegyházakká szervezkedésének leendő elősegélésére, — szegény egyházak segélyezése, adósságtörlesztés, — templom, torony, paplak épitése, vagy a lelkész csekély fizetésének javítása végett óhajtandó, hogy amennyiben más, mulhatlan szükségek fedezése mellett lehetséges, a segélyezés által némely, helyzetüknél fogva isolait egyházközségeknek alkalom nyujtassék némi tőkeképzésre, hogy fenmaradásuk biztosíttassák és azok a közadakozást igénybe venni ne kényteleníttessenek. Midőn tehát a Szikszay-féle indítvány a Szondi-Kenessei-féle alapítvány agentialis részének egészben, továbbá az államsegély egy részének szegény egyházak segélyezésére fordítását javasolja ; ezt mint indokoltat, mint az alapitvány s az államsegély czélzatával egyező javaslatot a nt. e. m. k. gyűlésnek elfogadásra ajánljuk oly módon : hogy mint az indítványban is hangsúlyozva van, — a szegény egyházak az évenként nyert segélyösszeget tiz évig tőkésítsék s a helybeli lelkész felelőssége, s az illető esperes szigorú felügyelete mellett csak a 11-ik évben használhassák a tiz éven át érintetlen hagyott tőkének kamatait. Ha nem sok lesz is ez a segély, mégis sok egyházat meg lehet vele tartani arra nézve, hogy lelkésze s egyházhatósága iránti kötelezettségeinek eleget tegyen és anyaegyházi szervezetét a mostoha idők daczára is megtarthassa. KeltNs.-Ócsán, 1879. szept. 21. Vida Ferencz, Kiss Pál. 8. Olvastatott ugyanazon k. gyűlés 82. ptja, melyszerint a főt. e. kerület a b. somogyi e. megye azon intézkedését, hogy a törvénykezési teendőket a közigazgatásitól elszakította s ott a consis-