A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. július

2. hiába menekülünk óvóhelyre.mert egyetlen hely,ahol biztonasghan lehetünk a megfeszített és feltámadott Krisztusnál van számunkra.Ide menekülve kér'jiik/jiíjfg/ most alázattal »könyörülj anyaszentegyházunkon, édes hazánkon,drága magyar népünkön, a T

e néped en,

Kormányzónkon, a T

e szolgádpn, vitéz katonáinkon,édes mindnyájunkon! Kegyelmezz nekünk,hogy sem fejedelemségek,sem hatalmasságok,sem következendők,sem élet sem halál el nem szakithasson^bennünket a T

e örök szerelmedtől,mely van a mi Urunk Jézus Krisztusban.Ámen. 2. A Magyar Hiszekegy elmondása után Dr Varga Kálmán rangé idős tanácsbiró, az elnöki székben az egyházmegyei gondnok helyettese l^vén, a következő beszéddel nyitotta meg az egyházmegyei közgyűlést: Boldog emlékű Dr Fodor Vilmos egyházmegyei gondnok ur helye még betöltve illetve újonnan megválasztott gondnokunk tisztibe még beiktatva nem lévén, nagytiszteletű Esperes ur az I.t.c.89.§-a értelmében engem,mint rangidős tanácsbirót bizott meg a mai napra összehitott egyházmegyei közgyűlés megnyitásával» Az elnökség nevében szivélyesen üdvözlöm a közgyűlésen megjelent vendégeinket,köszönjük,&og

v megjelenésükkel közgyűlésünk súlyát emelni szívesek voltak.Különös nagyrabecsüléssel köszöntöm balassagyarmati református testvéreinkkt abból az alkklomaból,hogy ezévben ünnepelik egyházuk ujabbkori fennállásának 50.éves fordulóját s e helyen is kegyelettel adóaunk az egyházalapitók emlékpnek,további fejlődést és virágzást kivánva a balassagyarmati egyháznak.Szeretettel üdvözlöm a közgyűlés alkotó tagjait is. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ügyvcd ember létemre megnyitómat egy törvény emlékbe idézésével kezdem el.Az 1525» évi április 24-én tartott rákosi országggyűlésen hozott IV.t.c. a következőképpen hangzott:" Az összes protestánsok az országból kiiBtassanak és bárhol találtastnak,nemcsak az egyháziak,hanem a világiak is szabadon elfogassanak és megégettessenek,javaik pedig a kir.kincstárra és földesuraikra szálljanak.V Tulajdonképpen ezzel a törvénnyel vonultak be református őseink a magyar történelembe s ime,mi mégis itt vagyunk, létezLüik, e zalkalommal is munkálni,épiteni fogjuk egyházmegyénk ügyeit, jövőjét. Ha tudjuk az általam idézett törvény meghozatalának inditó okait,&a most végigvonaltatjuk lelki szemeink előtt a törvény meghozatala óta egészen a mai napig eltelt több,mint 400 esztendő^ eseményeit és ha látjuk,hogy e

6yházunk milyen sok kiváló férfiút,szabassághoBt,mártirt adott a hazának,akkor meg kell értenünk azt is,hogy mi az oka annak,hogy egyházunk sorsa annyira összeforrt a magyar nemzet életével, a magyar függetlenséggel , hogy a kettőt egymástól elvákasztani alig lehet.Ennek a megállapításnak a mostani súlyos időkben különösen fokozott jelentősége van. Nagy viharokat éltünk át az elmúlt századok alatt,de talán ennyire aötét égbolt,mint most,még sohasem borult a magyar tájakra.Világotrengeto erők vajúdnak,rázzák földünket. Véráztatta napjainkban szaporodnak a romok,

me telnek a temetők s mar-már az égre is alig merünk tekinteni, mert ott is haláltosztó gyilkos gépek rohanását látjuk. Hol és miben tudunk megnyugvást találni,csüggedésünkben hitetijreményt meritenijha nem abban,hogy még szorosabbra kovácsoljuk azokat a kapcsokat, ameeyek minket egyházunkhoz fűznek.És amikor hálával gondolunk azokra a szinte emberfeletti teljesitményekre,amelyeket a magyar nemzet tagjainak szine-java a messze orosz mezőkön a mi szebb és jobb jövőnkért vegez, érezzük,Jgogy nekünk,itthonmaradottaknak sem szabad az áldoztoktól visszariadni . Tudjuk,hogy hazánkat fenntartó oszlopok között nem utiblsó helyet foglalja el az egyetemes református egyház,

amelymint évszázadokon át, most som roskad össze a súlyos felelősség alatt. Bármilyen nehéz megpróbáltatások következnének is a mi már sokat szenvedett magyar Siónunkra,akkor is az a mult,amely hátunk megett van, magában foglalja a biztositékot aziránt,hogy hazankat és egyházainkat sirba nem fekte

thetik,mert épületük örök fundamentumon áll és bizvást mondhatjuk/K^y az apostotlààX"uj eget és uj földet varunk". Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Itt a belső fronton kiváltképpen súlyos kötelesség nehezedik egyházaink élharcosaira,