A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

Jegyzőkönyv

65 elfogadja. A maga részéről is tarthatatlannak minösiti azt a helyzetet, hogy állami iskolai tantermekben corpusos kereszteket függesszenek ki, holott az idézett M. E. rendelet ezeknek alkalmazását kizárólag egyházi épületekben engedélyezi. t 47. Az egyházmegyei közgyűlés tárgyalta a bihari egyházmegye lelkészegyesületének azon indítványát, amely a lelkészi nyugdíjintézet mai szervezetét átalakítandónak tarja s vallja, hogy a nyugdijasok, özvegyek és árvák ügyét nem segélyekkel, hanem tisztességes járulékokkal kell megoldani. Sürgeti, hogy a tőkegyűjtéses rendszert fel kell számolni s a nyugdijakat a szolgálatot teljesítő lelkészek élő hitére és áldozatkészségére kell felépíteni. A drégelypalánki egyházmegye közgyűlése a mai rendkívüli idők nehézségeiben is igazolva látja azt a tételt, hogy a pénznek mindig csak akkor van értéke, ha mögötte a Lélek áll. Megállapítja, hogy a tőkegyűjtéses rendszer 3-4 évvel ezelőtt ínég időszerű volt, de ennek úgynevezett áldásai majd talán évtizedek múlva fognak megmutatkozni, viszont addig a ma élő lelkészek olyan terhet hordoznak, amelynek javaiban majd csak a holnap élő özvegyek és nyugdijasok részesednek. Kétségtelenül igaz, hogy a tegnap élt lelkészek befizették nyugdíjjárulékaikat, özvegyeik ma mégis nyomorognak és a Konvent a gyülekezetek adományaival óhajtja őket segélyezni s ezáltal őket jobb anyagi helyzetbe emelni. Ez az állapot nem méltó sem gyülekezeteinkhez, sem a nyugdijasokhoz. Minden bizonynyal tudja és látja ezt a nyugdíjintézet országos Intéző Bizottsága is és bizonyára megvan az oka arra, hogy mégsem tér rá a járulékos rendszerre a tőkegyűjtéses helyett. Viszont az ilyen kísérletezések jogsérelmet jelentenek a nyugdijasokra, akik nem azt kívánják tudni, hogy melyik rendszer jobb a jövőre nézve, hanem azt, hogy melyik rendszer jobb ma, hiszen ők tegnap befizették járulékaikat és ma ezek alapján illeti meg őket a tisztességes nyugdij. De sérelmet jelent a mai 5*