A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

71 29. Tárgyaltatott a füleki két vallássérelmi eset. Két eredeti jegyzökönyvet csatolt be a losonci református egyház lelkipásztora, amelyek bizonyitják, hogy az elvakult lélekhalászat minő eszközöket használ fel arra, hogy híveinek számát más egyházak rovására szaporítsa. Az történt ugyanis, hogy P. König Kelemen ferences gvárdián megjelent ifj. Horváth Ferencné füleki lakosnál 1942 február hó 10-én és már előre elkészített nyilatkozatot Íratott vele alá, amelynek alapján a füleki községi jegyző az anyakönyvben át is vezette azt az utólagos reverzálist, amelyre a visszatért területeken a 8110/941 sz. M. E. rendelet három hónapi határidővel lehetőséget adott. Még szomorúbb a másik történet, amely szerint ugyanez a községi jegyző behivatta hivatalos helyiségébe Koós Ferencné füleki lakost, aki a róm. kat. egyházból a református egyházba való áttérését első izben már jelentette a róm. kat. lelkészi hivatalnál. A jegyző megfélemlítette az asszonyt s azt is kijelentette, hogy ilyen körülmények között nem valószínű, hogy a munkáslakásokban lakást kapjon. Az egyházmegyei közgyűlés fájdalommal látja e két jegyzőkönyvből, hogy a P. König Kelemenek és elvakult zsoldosaik mimódon igyekeznek megragadni a megtévesztést és megfélemlítést tájékozatlan és könnyen befolyásolható hiveink ellenében s ezáltal megrontják és megzavarják azt a békességet, amelyre különösen a mai időkben magyar népünknek igen nagy szüksége van. Hogy egy ferences gvárdián, aki ráadásul nagy port felvert könyvet irt a keresztyénség egységéről, a megtévesztést is az evangélium eszközének tekinti, ismerve rendjének túlbuzgóságát, azon még nem is csodálkozik. Azon azonban, hogy egy községi jegyző, akinek a köztisztviselői ethika alapján a legtisztább elfogulatlanság álláspontján kellett volna lennie, igy megfeledkezik magáról, megbotránkozik és az eseteket megfelelő kivizsgálás és a vétkes jegyző megbüntetése szempontjából Nógrád vármegye alispánjának bemutatja. Ebben a két esetben azonban nem lát olyan jelentőséget, hogy aít fokozatosan a konventig felvigye, felettük azzal az erős hittel tér napirendre, hogy a tiszta evangélium fegyvereivel, nemes eszközeivel való továbbhadakozás még az ilyen szomorú esetekkel is egyházunkat erősiti. A losonci egyház lelkipásztorának javaslata alapján tisztelettel fordul az egyházkerületi közgyűléshez, hogy méltóztassék közbenjárni a magas kormánynál, hogy a 8110—1941 M. E. rendelet hatályát, amelyre mindössze három hónapos határidő biztosíttatott, 1942 év végéig meghosszabbítani kegyeskedjék. Tekintettel arra, hogy lelkészi hivatalaink nem járatják a Budapesti Közlönyt igy nem juthatott tudomásukra kellő időben ez a fontos rendelet, kívánatos és szükségesnek látszik, hogy a losonci lelkipásztornak ez a kérése meghallgattassák és a kérdéses rendelet határideje ez év végéig meghosszabbittassék.