A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

33 I—IV. о. és „felső" V—Vili. tagozatot emlegetünk. A felső tagozatban április hó 15-én be kellett fejezni a tanítást. Mivel hivatalos uton tudomásom nem volt, hogy Diósjenőn felső tagozat van s a látogatást igy később végeztem, az V—VII osztályt nem volt módom meglátogatni. Diósjenő és Ipolypásztó iskoláiban a felső tagozat bevezetésével az iskolák zsúfolttá lettek. Ez a zsúfoltság az alsó tagozatban nagyon érezhető. Itt alapműveltséget nyújtó nevelői és tanítói munka, a tanitó minden buzgalma mellett is eredményesen, más okokat is számításba véve, alig lesz végezhető. Ennek az alapműveltségnek a hiánya végig érezhető lesz a felső tagozaton is. Eredményes munka csak a harmadik tanerő bevezetésével érhető el. Pilismarót, Perőcsény és Szokolya még nem állította be a Vll. osztályt. Ezen egyházközségek iskoláiban csak akkor állitható be a Vll. osztály, ha Pilismaróton uj tanerő is beállittatik, Perőcsényben és Szokolyán uj tanterem épitése és a harmadik tanerő beállítása nélkül az iskola túlzsúfoltsága miatt a VII. osztály be nem vezethető. Losonc iskolájában egy tanitós rendszerrel nézetem szerint nem ajánlatos a nyolc osztályra való fejlesztés. Ismerve a helyi körülményeket, legnagyobb fontossággal bir az I—IV. osztály eddigi nevelői és tanitói eredményének megtartása. Itt a IV. osztály elvégezése után a legtöbb gyermek közép, vagy más iskolába megy át, csak a gyenge előhaladásu gyermekek maradnak vissza a felső tagozatba. Ezzel olyan teher és oly nehéz munka tornyosul a tanitó elé, hozzávéve az igy megemelkedett nagy tanuló létszámot is, hogy félő, hogy az eddig biztos alapműveltséget nyújtó iskola belső életében hanyatlás fog beállani. Az eddigi szép tanítási eredmény nem lesz elérhető. Ezen aggodalomnak a tanitó is kifejezést adott. Losoncon állami iskola is van, ezért a szerintem helyes irányú megoldás nem okozhat nehézséget. Iskoláinknak nyolc osztályúvá való fejlesztése nagy nemzeti és erkölcsi célok elérését van hivatva szolgálni. E nagy célok elérésének lehetősége megkívánja és szükségessé teszi, hogy iskoláink kellő számú tanteremmel, jó felszereléssel rendelkezzenek és a hozzá szükséges tanerő álljon rendelkezésre. Iskoláink nagy része ezekkel a kellékekkel nem rendelkezik. Nehéz gond, súlyos teher nehezedik fenntartó egyházaink vállára a nyolc osztály beállításával. Híveink teherbírása ki van merítve. Önerejéből nem képes az iskola fejlesztéssel járó terheket viselni egy egyház sem. Ezért iskolafenntartó egyházaink a kellő segítséget az államkincstártól kénytelenek várni. Iskolafenntartó egyházaink ragadjanak meg minden alkalmat, hogy a református szempontból annyira fontos iskolafejlesztéshez szükséges támogatást az államkincstárból megkapják. A magyar közoktatásügynek nem lehet az a célja, hogy a magyar nemzet gyökerén működő református iskolák kifejlesztéséhez a kellő anyagi támogatást elejtse; hogy a nemzetiségi iskolák kifejlesztését túlméretezve megvalósítsa. Iskolát fenntartó egyházaink hivei kétszeres adózással, hatalmas összeggel sietnek az államkincstár segítségére, mikor iskolát tartanak fenn. Méltán várhatják tőzsgyökeresen magyar iskoláink, hogy a nagy magyar 3*