A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

26 a körülmény meg is látszik a gyülekezetek segélyezésének mérvén. Szinte nehéz is megmondani, hogy falun kit segélyeznek a gyülekezetek ? Hát van ma szegény ember falun ? Talán éppen megszokásból teszik. Ha a városi nőegyleteknek nem volna missziói életük és céljuk, most szárnyaszegetten vergődnének, mert nem igen találnak segélyezésre méltó nyomorultakat. így ahol rendszeres volt a szegénygondozás, vagy ennek mérve nem nagy, vagy a szegények szegénységét lehetne erősen kétségbe vonni. Rendszeres segélyezést emlit Diósjenő, ahol azonban a szegénység mértéke legalább is problematikus, valamint Losonc, ahol a múltban még voltak erdélyi menekültek, akiknek helyzete indokolttá tette az egyébként magasnak tetsző összeget is. (800 P) A többi egyházban a szegénykérdést alkalmilag oldották meg. Nem volt szükség rendszeres gondozásra. A szegények segélyezésére fordított összeg 3088 P volt. Mivelhogy ennek nagyrésze természetben juttatott szolgáltatás, a mai árak szerint ennek az összegnek belső értékét legalább egyharmadával kevesebbre kell csökkenteni. Ez a körülmény azonban nem a gyülekezetek rovására irandó, hanem az időkére. A gyülekezetekben megvan a hajlandóság arra, hogy a szeretetmunkát végezzék. Megemlítendő talán az is, hogy a szeretetmunkában a legtöbb kiadást Salgótarján (870), a legkevesebbet (39) Ipolypásztó jelentette. Dömös és Szokolya nem emiitettek e tekintetben számadatot. VII. Egyházi élet és misszió. A gyülekezeti munkaterv kérdésében ismét előjött a mult évi félreértés. Nem is egy jelentés arról szólt, hogy nem volt egész évre megállapított munkaterve. De ugyanakkor ugyanezek a vasárnapi iskolai munkánál a Belmiszsziói Útmutatóra hivatkoztak. A Belmissziói Útmutató régebbi számaiban (a legutolsóban nem) pedig pontos és jó vasárnapi iskolai tervek szerepeltek. Ez már részlegesen munkaterv volt. Nem tudom, mi nehézséget jelentene a missziói munkaév elején éppen olyan munkatervet készíteni, mint amilyent р. о. a vallásoktatók kötelesek készíteni, különben nem lesz arányos a munkakivánalom és a munkateljesítmény. A belmissziói munka terén minden kívánalom adva van, ahhoz sem kell egy életet leszolgálni, hogy egy lelkipásztor tudja, hogy milyen időszakban, milyen munkát tud szorgalmazni. Nem nagy feladat tehát a munkaterv elkészítése, Lehet esetlegesen is munkát végezni, kétségkívül igaz azonban, hogy csak a céltudatos és előre kitervelt munka mehet zökkenő nélkül. Hogy a presbytérium milyen intézkedéssel segítette elő a missziói munkát, erre az egyik gyülekezetnél ismét előkerül a már tavaly is kifogásolt és nehezen érthető felelet: körzeti felügyelettel. Talán az sem tudja, hogy mit akar ezzel mondani, aki ezt a feleletet megadta. Másutt azt mondják, hogy „ahogy az alkalom kivánta." Egy harmadik ezt feleli : alkalmilag tevékenykedett ... Egy negyedik igy felel : anyagilag. Egy ötödik ezt mondja : hivek istentiszteletre való hivása. Mindezen feleletekből kitetszik, hogy a feleletek félreértésen alapultak. A kérdés a presbytériumok jogilag megalapozott és határozatilag hozott támogatására, intézkedésére vonatkozik. Inkább ne irjon erre