A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július
ügyeiben lelkesen sáfárkodó szórványgondnokoknak elismerését és köszönetét nyílványitja. 2. Elismeréssel emlékezik meg a rétsági missziói anyaegyház s. lelkészéről, Révész Istvánról, aki immár tíz éve forgolódik Istentől nyert talentumaival a nagykiterjedésű szórvány tagjai között és személyes hatásokkal, igehirdetésének mélységével összetartja az idegen közösségek tengerében levő kis szigeteket. Életére, munkásságára Isten gazdag áldását kéri, jövőjének további biztosítását pedig egyházi felettes hatóságaink jóindulatába ajánlja. 3. Egyházmegyei közgyűlés felhívja azokat a lelkipásztorokat, akiknek szórványaiban aránylag nagyobb lélekszámú központok vannak, hogy ne csak ezek népével törődjenek, hanem a kis létszámú helyeket is évenként legalább egyszer keressék fel. 10. Nyirő Károly tanügyi bizottsági elnök beterjesztette a következő — az egyházmegye felekezeti iskoláiról szóló tanügyi jelentését : Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Mindenekelőtt hálásan megköszönöm azt a kitüntető bizalmat, mellyel az 1941. évi január hó 16-án megtartott egyházmegyei közgyűlés megtisztelt. Egyházunknak mindenkor nagyon féltet kincse volt az iskola. Részint azért, mert ez a fundamentuma a gyülekezeti életnek, az áldozatos hívek kitermelése itt kezdődik, másrészt azért, mert sok-sok megvont fillérből tartották fenn egyházunk tagjai a múltban s abból tartják fenn a jelenben is. Bármennyire kecsegtető is a tehertől való szabadulás lehetősége, iskoláink munkáját dicsérő hivatalos és hivatásos vélemények azt a gondolatot érlelik meg bennünk, hogy egyházunk eme legáldottabb virágos kertjének gondozását tartsuk fenn magunknak. Aki kertjében kis csemete korától kezdve ápolja a kertjébe ültetett fát, ha elérkezik az az idő, amikor a fán már gyümölcs is akad, ha talán ez a gyümölcs, ha nem is tudta kifejiését a rendelkezésre álló eszközökkel úgy elősegíteni, mint az, akinek minden az ápolásnál bőven rendelkezésére állott, mégis nagyon drága és kedves az a gyümölcs neki, kedvesebb, mint az, ami kifejlettebben tán, de min36