A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. július
37 missziói munkáját kétféle szempontból lehet elbirálni. Az egyik a missziói külső képének grafikonja, amely számadatok tekintetében a » nagyobb gyülekezetek felé billenti a mérleget. A másik a belső kép, amelynek külső bizonyságai az adományokban, az egyházi s egyetemes célokra juttatott összegekben mutatkoznak meg, melyek e tekintetben inkább a kisebb gyülekezeteket emelik előtérbe. Amilyen örvendetes &z a tény, hogy a nagyobb gyülekezetek népe dicséretes ereménnyel és számban gyakorolja Isten házát s él urvacsorával, épen olyan dicséretre méltó - még országos viszonylatban is - az a buzgóság, amely a megnehezült időkbea a kisebb gyülekezetek áldozatkészségében mutatkozik meg. 7an azonban e tekintetben egy másik nézőpont is. Feltehetjük a kérdést: miért nem tudnak az áldozatkészségben lépést tartani a templombaj árás nagyságával a nagyobb gyülekezetek? S miért nem fokozódik Isten házának gyakorlása a kisebbekben? Hiszen mindegyik formációban meg van az igazi missziói élet egyik feltétele. Az egyik helyen nagyobb az öntudat, mint az áldozatkészség, a másik helyen nagyobb az áldozatkészség, mint az egyháziasság. Vajon mindezekben mi irható a szokás, az illendőség, a buzgóság, vagy pedig a fösvénység számlájára, vagy pedig mennyiben mondható el az, hogy hiányzik a missziói élet? A drégelypalánki ref. egyházmegye gyülekezeteiről elmondható, hogy az 1931/32. missziói évben végzett munka tekintetében általánosságban vannak nagyobb erények, dicséretes eredmények, máshol nagy hiányok, itt-ott mulasztások. Nagyszerű keretek mutatkoznak a missziói munka számára, de ebben a lélekfolyamban még mindég vannak zátonyok* Egyes gyülekezetek /Diósjenő, Perőcsény, Salgótarján/ szinte kiálltanak a több munka U\ tán, más gyülekezetek meg /Balassagyarmat,Nógrádverő ce, Pilismarót/ szinte esengenek a több hivő után.
