A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

— hol valóságos szégyenteljes tülekedés, cirkuszi verseny folyik a hielött, a pályázók között. Néha még az is megtörténik, hogy valamelyik hallgató egyháztag felszólal: * Öcsém uram, mondja el ezt, vagy azt a zsoltárt? e ugy, hogy valóságos újból való képesítőzt

etés folyik a pályázók között, - de csak kántorságból, a tanitói és nevelő munka rovására a legtöbb esetben - talán nem is véve tekintetbe azt, hogy egy arra hivatott képzettségű bizottság a pályázó urakat igen komoly vizsgálat alá vette annak idején, mikor részükre az oklevél kiadatott. Az ilyen választás részben elfogadhatatlannak tartja a képesitőztetö bizottságok nehéz munkáját, részben pedig lealacsonyító a pályázókra nézve is, mert még ilyen mértékben kipróbálás alá talán egyetlen hivatalnok sem kerül s legtöbbször azt választja meg az érdekeltség, aki tud büszkén járni, sokat beszélni, - a többet érö, kevés beszédű, megalázkodó,de dolgozni tudó, igazi, jó tanerő pedig háttérbe szorul. Javaslom továbbá azt is, hogy az esperesi hivatalokhoz beadott összes pályázók közfll az illetékes esperes a tanügyi bizottság elnökével egytemben а három legérdemesebbet jelölje, kiket azután a választó iskolaszék, vagy presbitérium kiküldöttjei szolgálati helyükön, - előre nem értesített időben - meghallgathatnak. Ha pedig esetleg olyan is pályázna, ki a megüresedett álláson, mint telyettes, illetve segédtanító van alkalmasva, de meghívás utján vele az állást be nem óhajtanák tölteni; az a jelölésből kihagyandó, mivel a meghívással való választás mellőzésével bebizonyosodik, hogy a segéd, vagy helyettes tanerő a presbitérium többségenek bizalmát nem birja. Végül javaslom, hogy a megválasztott rendes tanítók esetleg egy ujabb, másik állást csak az iskolai év végeztével foglalhassanak el, mivel az évközi tanitóváltozások igen nagy mértékben csökkentik