A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. július

marosi és perScsényi lelkész urak voltak, - ő ugyan már- üdvözölte a * "-W jubilánst, de ildomosnak tartaná, ha a közgyűlés is kifejezésre juttatná szeretetének jókivánságait

e KözgyÓés esperes ur óhajának annal is örömeet&bb és teljes készséggel teff eleget, mivel egyházmegyénk világi őrállói között alig volt még egy olyan fáradthatatlsn busgóságu, önzetlen törekvésű, semmiféle akadálytól vissza nem rettenő, mindig csak az egyház javát munkáló férfiú, mint 6

0 Szeretettel, örvendező szívvel üdvözli tehát közéleti munkálkodásának negyedszázados fordulóján s Isten gazdag áldását kérve пвш« életére, óhajtja, hogy &z ég hatalmas Ura tartsa meg őt még hosszú hosszú időn át, édes magyar hazánk, református anyaszentegyházunk javára, tisztelői örömére s kedves uri < с salád

ja bold og в ágára. е., Az államkórmánynak egyetemes egyházunkat súlyosan érintő takarékossági elvéről szólva, rámutat esperes ur jelentésében arra a visszás helyzetre, mely Pilismaróton állott elő az által, hogy a kultuszminisztérium a református egyház második tanítói állását megszüntette s ezzel egy időben a róm, katà, ogyháinál egy uj tanitói állást szervesett, - nem lévén képes, vagy talán nem is akarván érvényt szerezni ama korábbi rendelkezésének, hogy a róm, kath, iskola III. osztályának tanulói menjenek át és járj&naV « kevesebb növendékkel biró reformât .is iskolába. Közgyűlés, noha mélyen elszomorodva