A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. január

Közgyűlésünk lélekben bánatos kebellel s őszinte kegyelettel zarándokol б császári ós királyi Felsége I.Ferencz József sírboltjához. 87.esz tende

jében, uralkodásának 66. apostoli királyságának 50.esztendejében tért meg őseihez abba a szebb világba, hol nincs fájdalom, vérontás, hanem tel jes boldogság ós békesség.Magyar Sionunk hálával fogja őrizni nagy nevét,melyet a magyar nép belefoglalt szivébe, dallába és imádságába. Jó királyunknak, gondunkat viselő atyánknak jegyzőkönyvünkben gyász lapot szentelünk azzal a felirattal : Legyen áldott, legyen örök jó emlékezete köí zöttünk.De " elmúlt á gyász, megszűnt a jajszó, az öröm visszaadatott". Egy ifjú király IV.Károly vő felsége lépett ősei trónjára s a nuit év decz.30-án ékesit • tette fel magát Szent István koronájával. Ugyanekkor"koronáztatott meg ifjú neje is az ország királynéjávé./radjon Istennek áldása az uj királyi párra. Haphoz napok adassanak, A királynak, Nagy sok nemzetségekre, Sokasítsad esztendeit, Nyújtsd óletét, Véghetetloà időkre. Országa érjen sok időt, Isten előtt, Szép csendes békességben, Igazságodnak hivsége, Elővegye, És őrizze kegyesen / Énekes könyv 61 Zsolt.5.6.ve

гв/. Az egyházmegye nevében Nagy István e.m.főjegyző a következő beszédben