A Drégelypalánki Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

kolyai kántor tanitó életének legreményteljesebb idejében 30 évee korában.A háború kezdete óta szolgálta hazáját ,szembe szállt vészszel viharral,öldöklő fegyverekkel,hogy megmentse drága hazáját az ellenség pusztitâsitôlÇDulce et de conim est pro patria mori

B Legyen a hősnek emlékezete áldotl ; s pihenjen békén a messze idegenben. * f., Örömmel veszi tudomásul a közgyűlés,miszerint daczára annak, hogy a tanitói karból többen hadba vonultak, a tanitás egy egyházban sem szünetelt. Szokolyán tanított a lelkész és egy óvónő,Verőczén a s.lelkész, Pilismaróton Hollósy Irén,Nagymaroson a tanév elején a lelkész, Ipolypásztón Varga Béla,Perőosényben a s.lelkész,kik önzetlen fáradozásukért méltók a közgyűlés elismerésére.A világháború 3.évének kezdetén mély megilletődéssel s hazafias érzelmekkel gondol egyházmegyénk azon lelkészekre,tanítókra s általában minden rendű s rangú tagjára,kik a magyar haza védelmét vállaikon s szivükben hordozták, a kik megsebesültek, bénák lettek,fogságba jutottak * vagy honszerelmükkel, vérük hullásával szentelték meg. Hálával tekint rájuk s emléküket lelkébe 4 zárja ! <