A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1944. július

Nagytiszteletü és Tekintetes EGYHfiZMEQYEI KÖZQYŰLÉ5! „A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre, mert a szeretet sok vétket elfedez." (I. Péter 4: 7 — 8 v.) A nagy világtragédia elérkezett utolsó felvonásához. A nemzetek, fajok, világrészek, koreszmék harcában végső összecsapásra felvonult minden anyagi és erkölcsi erő. Az . apokaliptikus tűztenger hullámai már átcsaptak hazánk határain is. Eveken át csak távoli morajlását hallottuk, most azonban — gondoljunk itt elsősorban sok magyar testvérünk békés otthonára, ahová mennydörögve szakadt le a halál — közvetlen közelről meg kellett ismerkednünk ennek a háborúnak minden borzalmaival, kegyetlenségeivel s nem ringathatjuk magunkat délibábos álmodozásban, készen kell állanunk még súlyosabb megpróbáltatások és áldozatok elhordozására is. Az egymásra torlódó események semmi kétséget nem hagytak fenn aziránt, — amit különben felelős vezetőink nyiltak elénk tártak — hogy ebben a nagy világmérkőzésben nem kevesebb, mint a nen _et léte, vagy nemléte forog kockán. Történelmünk ezen legnagyobb létharcában, anélkül, hogy a holnap titkaiba tekintgető beteges jóslásokba bocsátkoznánk, Isten eleve elrendelő kegyelmében bizakodva hitet kell tennünk magyar fajtánk és hazánk jövőjéről. A szörnyű világégésben elpusztulhat sok minden, ami elaggott, kiöiegedett, egyébként bármennyire szivünkhöz nőtt is, de a vér és könnyözönben egy uj Magyarország vajúdik. A történelem tanúsága szerint csak az a nép hal meg, amelyik már megásta saját sirját. Sírásója pedig nemzetének