A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. július

1933-ban 2499 tanköteles gyermekünk volt, ma 1741 van, vagyis 758 fővel kevesebb. Azt jelenti ez, mintha a föld színéről egy évtized alatt eltűnt volna egy népes, virágzó garammenti község, eltűnt volna egy népes református gyülekezetünk. Iskoláink általános elnéptelenedése mellett 8 tanítói állást (Barsbaracska, Felsőszecse, Garamlök, Garammikola, Garamvezekény, Hontfüzesgyarmat, Nemesoroszi, Ujbars) elvesztettünk. Az utóbbi félévszázadban egyházi és világi vezetőink részéről sokszor hangzottak el figyelmeztető szavak magyar népünk pusztulása ellen ! Minden eredmény nélkül! Most azonban uj állomáshoz érkeztünk! Vármegyénk alispánja dr. Hetényi Rezső ur megkongatta a vészharangot, szavára felfigyelt az ország közvéleménye. 1942.december 17-ére Lévára ankétot hivott össze és az ország közvéleménye elé tárta garammenti népünk megrendítő pusztulását, fogyását. A baj kiindulását a liberális-kapitálista gazdasági rendszerben látja, sürgeti a szociális felelősségérzet felébresztését, a családvédelem fokozottab kiépítését, minden felekezetre és társadalmi osztályra nézve a hitélet elmélyítését. Bejelentette, hogy statisztikai adatokban dolgoztatja fel a baj keletkezését, fejlődését és eddigi pusztítását, az adatokat rendelkezésére bocsátja az országunk törvényhozóinak, kormánynak s az államhatalom részéről előkészületben levő törvényhozási intézkedések megtörténtéig saját hatáskörében minden lehetőt megtesz a veszedelem leküzdésére. Az esperesi hivatal utján közölte gyülekezeteink vezetőivel, hogy haladéktalanul hozzálát a telepítéshez, a betegség által legjobban veszélyeztetett s elnéptelenedett községeinkben összeiratta az üresen álló lakóházakat. A vármegyénk szaporább községeiben személyes utánjárással felkutatta a sok gyermekes református családokat, melyeket református községekben szándékozik letelepíteni. Közgyűlésünk, amidőn szívből köszönti határo-