A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

földi egyházunk fogyatkozásait, iparkodjunk legyőzni a rest1 séget, a közönyt, a világias gondolkodást s odaadó bizalommal fáradozzunk akaratodnak teljesülésén. Add, hogy szent Igéd, mely közöttünk tisztán hirdettetik, jó talajba hulljon és sok gyümölcsöt teremjen. Add, hogy a gyülekezeteknek itt egybegyűlt vezetői eredményesen fáradozzanak azon, hogy országod eljöjjön és uralkodásod töltse be a földet. Könyörgünk Uram, édes magyar hazánkért, nemzeti létünk, szabadságunk védelmében küzdő honvédeinkért, mocsoktalan zászlóikat vidd győzelemre és add Uram, hogy itthon áldozatos, hü, önfeláldozó magyar szivek dobbanjanak össze testvéri szeretetben és a hazáért való szolgálatban. Ámen ! 2. Ezután dr. vitéz Nagy Béla egyházmegyei gondnok ur szeretettel köszöntötte a megjelent tagokat, s a gyűlést a következő tartalmas beszéddel nyitotta meg: Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Az 1939. évi E. T. II. t. c, 5. §-a értelmében folyó évi december hó 31-ével az egyházmegye minden tisztviselőjének — s igy elnöktársam és az én megbízatásom is lejár. Ezen határkő mellett nem akarok szó nélkül elmenni és ezen utolsó alkalmat fel akarom használni arra, hogy köszönő, kérő és intő szómat hallassam a gyülekezeteink kiküldöttei előtt, kérvén őket arra, vigyék el szavaimat otthonaikba és ne szűnjenek meg azokat a legszélesebb körben hangoztatni. Köszönő szavaim szálljanak azokhoz a megszállás ne héz éveiben, a legnehezebb viszonyok között is, sokszor életük kockáztatásával bátran kiálló, mnggyőződésükből és a feltámadás állandóan hangoztatott hitéből soha sem engedő, kemény, öntudatos kálvinista lelkipásztorokhoz, tanítókhoz, egyházi tisztséget viselőkhöz és minden kálvinista testvéremhez, akik velem együtt ették a megszállás keserű 5