A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

sokkal az esperesi teendők nagymértékben megszaporodtak, azonban Csekey János tanácsbiránk és Soós G. Endre mohi lelkipásztor a munkát megosztották, önzetlenül és szives készséggel nagy segítségemre vannak. Hogy a kezelés, termelés és értékesítés rendben folyik, elsősorban nekik köszönhető. Egy h à zme g yén

k mii^ói életéről szólva, első helyen árvaházunkról kéli megemlékeznünk. Isten jóvoltából és a vezetők evangéliumi lelkületü szolgálata által ez a szeretetintézményünk csendben, szerényen tovább folytatta áldásos munkáját. A központ: Kiskoszmály, az uj határrendezés következtében elesett a forgalmas utaktól s többé nem töltheti be a *neki szánt szerepet, hogy központja legyen vidékünkön minden evangéliumi szeretetmunkának. Meg kell tehát oldanunk, és Isten segítségével — hiszem — meg is fogjuk oldani árvaházunknak Lévára való áttelepítését. Ennek előfeltétele a kiskoszmályi ingatlanok értékesítése és megfelelő épület szerzése Léván. Ha sikerül megoldást találnunk, e szeretetmunkák fejlődésének uj távlatai nyílnának még ugy a központ, mint egyházmegyénk többi gyülekezete számára. Az egyházlátogatás során meggyőződést szereztem, a beérkezett jelentésekből is látható, hogy missziói munka minden gyülekezetünkben folyik. A legárváblf azonban most is az ifjúsági münkaT^Igaz, hogy a legnehezebb, de talán legfontosabb is. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy az ifjúság hálás, ha szeretettel foglalkoznak vele. Garamvezekényen például a gyülekezet felismerve ezen munkaág nagy jelentőségét, a gazdaközönség ifjúsági otthon céljára szép, értékes telket adományozott, s az építkezés is remélhetőleg még ez esztendőben megkezdődik. Vámosladányban pedig maguk a fiatalok közös munkát vállaltak otthonuk felépítésére. Farnadon pedig a hetenként tartott és szépen látogatott ifjúsági összejövetelek bizonyságai annak, hogy az ifjúság várja a munkásokat, akik velük az evangélium és a szeretet jegyében foglalkoznak. 20