A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

Az 5680/1940. M. E. rendelettel állami ellátásra jogosult nyugdíjasaink kivétel nélkül megkapták illetményeiket. A rendelet végrehajtása során kiderült, hogy a református nyugdijasok, különösen az özvegyek, az evangélikus testvérekkel szemben igen hátrányos helyzetbe jutottak. A rendelet szerint ugyanis a nyugdijat mindenkinek saját egyháza jogszabálya szerint kell megállapítani. Amikor a rendeletet kibocsátották, a református lelkészözvegy nyugdij-minimuma 900-P, az evangélikusé pedig 1800-P volt. Ennek következtében állott be az a helyzet, hogy a református lelkészözvegyek kb. fele nyugdijat kapnak, mint az evangélikusok. Az egyenlő elbánás érdekében kérje fel közgyűlésünk a fokozatos egyházi hatóságokat, hogy a református lelkészözvegyek hátrányára mutatkozó különbözet erejéig az államkormánynál részükre rendkívüli segélyt kieszközölni szíveskedjék. Egyházmegyénk pénzügyi helyzete ez évben is szép fejlődést mutat. Ma már 40.000-P szabad tőke felett rendelkezik egyházmegyénk, a különféle alapok meghaladják a 10.000 P-t, amit elsősorban Konta Károly pénztárnoknak köszönhetünk, aki immár 20 éven át lelkiismeretes pontossággal, takarékossággal gyűjti a filléreket és intézi egyházmegyénk pénzügyeit. A mi viszonyaink között pénztárnoknak lenni nem népszerű, sőt sokszor háládatlan feladat. Azt hiszem azonban, hogy ezen szép eredmény láttára közgyűlésünk minden tagja velem érez, amikor neki egész egyházmegyénk nevében őszinte elismerésemet és köszönetemet nyilvánítom. Az egyházmegyénknek juttatni szándékozott erdőben az 1941/42 évi kitermelést is elvégeztettük. A kitermelt fa értékesítése folyamatban van, az előző év elszámolását beterjesztettük a számvevőszékhez. Az erdő juttatása ügyében a tárgyalások tovább folynak, ezért kérnem kell az elnökség részére 1940. évi közgyűlésünk által adott felhatalmazás megújítását. Az erdökezeléssel, kitermeléssel, a hivatali utánjárá.19