A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

Indokolás. A hölvényi egyháznak az egyházi adózás ügyében elfoglalt álláspontja sajnálatos tévedésen nyugoszik, mit igazol azon körülmény is, hogy nem tudnak hivatkozni sem törvénycikkre, sem jogszokásra. Az 1933. évi zsinati törvény világosan és félreérthetetlenül irja elő az anyaegyház fogalmat, akár az 1. t. c. 14. §. 3. szakaszát, akár a 4. szakaszát vesszük is figyelembe. Ezen emiitett szakaszokból folyik az adózás miké^He és mértéke is, mint azt az E. T. VII. t. c. 3. § a) pontja megállapítja. El kellett utasítani a hölvényi álláspontot azért is, mert ridegen elzárkózott egyrészt az 1940. év előtti fennállott évszázados jogviszony fenntartásától, másrészt minden egyézkédéstől is annak ellenére, hogy erre a dununtuli ref. egyházkerület 1941. évi nober hó 12—13. napjain tartott rendes közgyűlésének 286. pontja alatt hozott határozatával, az E. T. 1.1. c. 14. és 17—19. §-aira történt hivatkozással jóakaratulag őket figyelmeztette. A felmerült vitával kapcsolatban óvakodni kell minden egyházrésznek annak a gyanúsításnak még csak az árnyékától is, hogy törvények életbeléptetése körül megnyilvánult tájékozatlanságból valamelyik egyházrész, a másik rovására méltánytalan előnyhöz juthasson. Pedig a hölvényi egyház presbitériumának makacs ragaszkodása azon képzelt igazához, hogy a helytelenül értelmezett törvény biztos biztos jogot nyújt, részükre, hogy a másik társegyházrész kataszteri területén elfekvő birtok után is csak saját egyházrészének pénztárába köteles adót fizetni az egyháztag, szinte súrolni látszik a méltánytalan előnyhöz jutni akarás fogalmát. A hármas egyház vagyonának közössé tétele, az egységes adókulcs megállapítása, a közös pénztár felállítása és minden egyházi kiadásnak e pénztárból történő fedezése az E. T. I. t. c. 14. §.-a alapján megállapított egyházfogalomból származik. Az idézett törvény háromféle egyházat ismer u. m. anya-, leány-, és fiókegyházközséget (3. szakasz). .105