A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. július

különböző foglalkozást üző ifjak minél többet érintkezzenek egymással, hogy a társadalmi elkülönitettség érzése csökkenjen közöttük. Kéressenek fel az illetékesek, hogy törvényhozási uton tötténjék gondoskodás olyan örökösödési intézkedésekről, amelyek az „egyke" káros szempontjaival számolnak. Részesittessenek az elaggottak az általános öregségi biztosítás, haszonélvezeti és ellátási jogaiknak véde'me utján fokozott oltalomban. Kéressenek fel az egyházak a Református Szeretetszövetség aggmenházainak támogatására és ismertetésére, hogy a haszontalan gyermekek gonoszságának kitett öregek azokban otthonra találhassanak. Kívánatos, hogy a közkorházaknál református lelkészi állások szerveztessenek, mert a betegek részére néha nagy hitbeli veszedelmet jelentenek a közkórházaknál nagy létszámban alkalmazott szerzetes ápolónővérek. Akár gyülekezetenként, akár egyházanként kívánatos a diakónisszák alkalmazása. Helyes lenne ha az egyházmegyék külön külön vállalnák egy-egy diakonissza eltartását, akik ott jelenhetnének meg házi betegápolásra, szegénygondozásra, ahol legnagyobb szükség van rájuk. A cseléd és munkáskérdés tekintetében szükséges lenne központi szervezet felállítása. Ez a szerv gondoskodnék a háztartási alkalmazók és alkalmazottak kartotékozásáról, a munkásoknak és mezőgazdasági cselédeknek a munkapiac és egyházunk sajátos helyzetének figyelembevételével való elhelyezéséről. Ez lehetne egészséges kiindulópontja az egyébként dicséretes telepítési akciónak. A munkahelyet változtató cselédek és munkavállalók költő-