A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. július

lyásából az élő Istent, az isteni gondviselést. Elvesztették hitüket ! ! Ilyen viszonyok között kell nekünk lelkipásztoroknak a mi hivatásunkat teljesíteni ! Harcolni a hitetlenség, az anyagiasság ellen! Figyelmeztetni a lelkeket Krisztus Urunk azon szavaira, hogy nemcsak kenyérrel él az ember! Ez ugyan népszerűtlen feladat, hiszen az alvók, az álombamerültek az ébresztést, a felrázást sohasem szokták jó néven venni, de nekünk ezt a szolgálatot mégis végeznünk kell ! Hivatásunk teljesítése közben nem szabad elcsüggednünk, még ha ugy látszanék is, hogy munkánk, szolgálatunk hiábavaló! Imádkozzunk a jó Istenhez, hogy az ô lelke vezéreljen, vezessen bennünket ! S ő adjon nekünk erőt arra, hogy mi a Krisztus és az ô evangéliumának győzedelmébe vetett rendithetetlen hittel munkálkodjunk s álljunk meg a harcban ! Növeljed Uram a mi hitünket ! A hit teremt életet, lelket ! Az uj teremtés „legyen", történjék meg a mi szivünkben ! Törjön ki belőlünk is mint Péterből a nagy hitvallás : „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia." (Máté XVI. 16) Első sorban mi lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, diakónusok, diakonisszák tegyünk bizonyságot, hitvallást a Krisztus mellett ! Valljuk életünk vezérének a Krisztust, aki a romokból is életet tud teremteni ! Ilyen hittel eltelve lehetünk és kell lennünk Krisztus munkatársaivá. „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába (Mát? [X. 37.38.) Ha halljátok az Urnák szavát, aki ezt mondja: „Kit küldjek el és ki megyen el nekünk ?" Lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, diakónusok, diakonisszák szóljatok : „ímhol vagyok én, küldj el engem !" (Ésaiás VI. 8.) Küldj el bizonyságtételre, küldj el hitvallásra, küldj el szolgálatra Krisztusért, az ő evangéliumának hirdetéséért, az Istenországa terjesztéséért ! A beérkezett jelentések alapján a következő összesítő jelentéseket teszem : 43