A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

szabad. A felelősségérzet és a testvéri szeretet leleményessége bizonyára meg fogja találni a segités módját és eszközeit. Ily értelemben kérem közgyűlésünk előterjesztését az egyházkerület útján az egyetemes konventhez. Az évek óta napirenden szereplő sérelmek a visszacsatolással úgyszólván marói-holnapra megoldattak. Egészen természetes ez, hiszen voltaképen egyetlen egy nagy sérelmünk volt, az t. i., hogy színmagyar vidékünket a fennen hirdetett önrendelkezési jog megcsúfolásával leszakították az anyaország testéről, — a többi ennek törvényes és természetes gyermeke volt. Az a mentalitás, mely a csehszlovák határokat a Dunáig, Ipolyig tolta előre, csak önmagához volt következetes, ha a hatalma alá került magyarságot, s tegyük hozzá, elsősorban a gerincet tévő református magyarságot, elnyomni igyekezett. De Istennek legyen hála, megfordult a történelem kereke. Illetőség, állampolgárság, kiutasítás, rendtörvény, magyar községeinkbe becsempészett, vagy bekényszeritett szlovák iskola, stb., ma már mindez csak egy rossz álom. Hatóságaink részéről mindenütt jóakaratot, megértést, előzékenységet tapasztalunk, a visszacsatolással felmerült részletkérdések remélketőleg rövid idő alatt és kedvező megoldást nyernek. Folyó évi március 1-én összeült zsinatunk becikkelyezte a viszszacsatolás tényét, ennek következtében felvidéki konventünk máris megszűnt, kerületi különállásunk legkésőbben november 2.-án szintén megszűnik, Losonc, Ipolypásztó pedig társult egyházaikkal, szórványaikkal együtt visszatérnek a drégelypalánki egyházmegyébe. Ugyanaz nap életbelépnek az anyaországbeli egyházi törvények is, melyeknek gyűjteményei már előzetesen megküldettek egyházaink részére. A felvidéki egyházi szervezet felszámolása után most már a magyarországi egyetemes konvent hivatott dönteni a komáromi tanítóképző sorsáról — a losonci theológia már előzetesen beszüntette működését, — a theologiai járulékok és az énekesönyv árának elszámolásáról, a lelkészi nyugdíjintézet és közalap likvidálásáról. Reméljük gyors és erélyes intézkedését, hogy ezáltal is kiküszöböitessenek különállásunk utolsó maradványai is. // Az általános helyzetkép áttekintése után/ ' elsősorban a legutóbbi esztendő személyi változásairól kell megemlékeznünk. Ez év májusának végén mély megilletődéssel vettük a hirt Bihary Kálmán nyugalmazott pozbai lelkész haláláról, akit 79 éves korában szólított el az Úr. Koporsója előtt mélyen éreztük örökszép zsoltárunk (XC zs. 5. v.) igazságát : „olyanokká lesznek, mint az álom." Valóban 1 7