A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július

szakában olyan férfiakat adott nekünk, akik küldetésük, felelősségük teljes tudatában nagy körültekintéssel és bölcsességgel irányították nemzetünk jövendőjét. Húsz évi erőszakos elszakittatás után szabad magyar tőldön elsőizben összejött közgyűlésünk mélységes tisztelettel és hálával köszönti édes magyar hazánk bölcs Vezérét, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltóságát, mint az ország 3. megalapítóját, akinek lelkében egy gondolat él és aki előtt egy cél lebeg, hogy hazáját naggyá, nemzetét pedig szabaddá tegye s ebben megtartsa. Közgyűlésünk táviratban fejezi ki tiszteletét és háláját Kormányzó Urunk iránt. Tisztelettel és elismeréssel emlékezik meg közgyűlésünk a magyar kormány elnökéről : grőf Teleki Pálról, aki nagy odaadással harcolt a magyar igazságért a tudomány fegyvereivel, továbbá Jaross Andor felvidéki miniszterről, aki megalkuvást nem ismerve, elszántan küzdött két evtizeden át kisebbségi sorsunkban a magyar nép érdekeiért és jobb jövőjéért. A közgyűlés gróf Teleki Pál miniszterelnököt és Jaross Andor felvidéki minisztert táviratban üdvözli. A református ember hitével valljuk, hogy az élő Isten kormányozza a világot, benne az emberek, nemzetek életét, ö áld és ver bennünket Ezt fejezi ki nemzeti szózatunk ezen verssora is: „Áldjon vagy verjen sors keze". Az élő Isten, a mi édes atyánk, azt bünteti, kit szeret. Mert ver bennünket — szeret ! Célja van velünk I Kiváltképen megtisztított népet akar belőlünk ! Azt akarja, hogy legyünk külsőleg is, belsőleg is szabad nép, az Ô népe ! Legyünk Krisztus evangéliumának apostolai itt a Kárpátok medencéjében, legyünk az Ő országának terjesztőivé, református egyházunk legyen misszionáló egyház. Közgyűlés fájdalommal állapítja meg, hogy az 1918. évi világháború befejeztével az ezeréves magyar hazánkkal együtt mindent elvesztettünk, itt állott a magyar nép történelmi osztály és tanult emberek híjával. Lelkipásztorok és tanítók egyedül maradtak a magyar falu népével. Lelkészek és tanítók felismerték azonnal azt a felelősségteljes feladatot és hivatást, amely reájuk várt s az elnyomó hatalom minden okvetetlenkedése és kellemetlenkedése ellenére kitartóan és hűségesen harcoltak a magyar nép érdekeiért az 11