A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. július

10 zsinat által alkotott kánonok sem nyertek kormányhatósági jóváhagyást, de a fejlődő élet követelményei elől el nem zárkózhatunk, néhány égető kérdés törvényhozásunk sürgős intézkedését várja. Gondolok itt elsősorban csekély népességű gyülekezeteink megsegítésére s ezzel kapcsolatban az egyházi adózás reformjára. Azt hiszem mindnyájan érezzük az egyházi közteherviselés mai formájának igazságtalan voltát, különösen a lelkészi és tanitói állást fenntartó kis gyülekezetek szempontjából. E téren az első kezdeményezés a debreceni zsinaton történt az országos közalap megszervezésével, majd az 1907. évi egyházi törvények az 1848. XX t. c. alapján nyújtott állami támogatás, az adócsökkentési segély által iparkodtak nivellálni az egyházi teherviselésben mutatkozó óriási különbségeket. De hol vagyunk ma, amikor pl. nemesoroszii egyházunk 1200 békebeli horona adócsökkentési segély helyett kap 300 K-t? Az egyetemes konvent az egyházkormányzati terhek méltányosabb elosztásának kulcsát keresi, igénytelen nézetem szerint azonban sokkal tovább kell mennünk : törvényhozási uton kell érvényt szereznünk az „egymás terhét hordozzátok!" evangéliumi elvnek. A másik megoldandó kérdésünk a lelkészválasztási törvény korszerű reformja. Lévai zsinatunk érintetlenül hagyta a ma érvényben levő Il-ik törvénycikket, amely egyrészt a legmesszebbmenő liberalizmussal biztosította a gyülekezetek szabadválasztási, másrészt a lelkészi oklevéllel rendelkezők választhatósági jogát. A gyakorlati életben mutatkozó jelenségek — amelyeket nem kívánok itt részletezni — arra intenek, hogy első sorban a választó gyülekezetek érdekében a törvényben lefektetett alapelvek épségben tartása mellett törvényhozásunknak bizonyos korrekciót kell végeznie. Magyarországi testvéreink uj zsinati törvénye bizonyos korlátozások közölt lehetővé teszi a próbaszónoklat tartását, a törvényben előirt feltételek mellett a lelkészek áthelyezését, a rendes lelkészek elölépését, végül pályázati választás esetén az egyházi hatóságok irányítását. Mindezek szükségességét — ugy vélem — érezzük mi is. Közegyházi érdek az egységes liturgia sürgős bevezetése is. Nem vagyok ugyan barátja a mai kor mindent uniformizálni akaró törekvéseinek, de ami nálunk e téren van, az már egyszerűen anarchia. Úgyszólván minden gyülekezetben más az istentisztelet rendje a templomban, a temetésekről nem is beszélve. Egy-egy esperesi funkció alkalmával előre informálódni kell a helyi liturgiáról, nehogy kinos zavarral rontsuk a gyülekezet áhitatát. Ágoston