A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

69 Az egyházmegyei ügyész a fegyelmi eljárás megindítását indítványozta, amit az egyházmegyei bíróság elnöksége el is rendelt. Erre vonatkozó iratok az ügy iratainál vannak iktatva. A tanuk Szecsö Sándor tanitó, Balogh Lajos, Szánya Jónás, Dóra Lajos, Pomozi János és Mihály Gergely gondnokok igazolták a vád cselekményét. Vendégh Béla védekezésül előadta, hogy ő mindenkor illedelmesen és csendesen viselkedett a bizottság munkája alatt. Bele nem szólt a dolgokba, csak mikor látta, hogy a nagysallói lelkész és a bizottság között nézeteltérés van, szólt közbe, ugy érezte, hogy Konta Károly egyházmegyei tanácsbiró kiküldött személyében sértette meg és ezért indult fel olyan nagyon, hogy magáról megfeledkezve használta a sértő kijelentéseit. Még rögtön ott a helyszínen megbánta cselekedetét és azonnal bocsánatot kért a megsértett kiküldöttől. Ő meg is bocsátott neki azzal azonban, hogy az esetet jelenteni köteles az egyházmegyei biróság elnökségénél. Hajlandó az egész egyházmegye etőtt bocsánatot kérni a bizottságtól, nyilvánosan megkövetni az egész egyházmegyét. Az egyházmegyei biróság mérlegelte a tényállás öszszes körülményeit és arra a meggyőződésre jutott hogy Vendégh Béla vétkes cselekedetével egyházmegyei kiküldöttet hivatalos működése közben sértette meg és ez által nemcsak az illető bizottsági tagot, de az egész egyházmegyét megsértette. Viselkedésével lelkészi hivatását lealacsonyította, gondnokok jelenlétében engedetlenséget és ellenszegülést tanúsított a felettes hatóságával szemben, mert az egyházmegyei kiküldött bizottságot ugy kell mindenkinek tekinteni, mint magát az egész egyházmegyét. Enyhitő körülménynek tekinti a biróság Vendégh Béla beismerését és tettének azonnali megbánását és bocsánat kérését. A bűnösséget mindezen körülmények figyelembe vételével ki kellett mondani, mert a tett kimeriti az E. T. V. t. c. 34. §-ának 3. és 4. pontjaiba ütköző vétségek ismérveit.