A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

24 kifogásoltunk. Ide jegyezzük azt is, hogy rendes kis kézi naplója az Összes gondnokoknak nem is volt. Mi vetettünk velők és mi hivtuk fel figyelmüket a rendes napló vezetésre. Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés ! Minden jelenségre, minden mozzanatra, melyek megbízatásunk ideje allatt felmerültek, — nem vagyunk képesek kitérni. De a fentiekben igyekeztünk hű képét feltárni Nagysalló és társegyházaiban végzett munkánknak. Mi segítők akartunk lenni, segítői az anyagi romlás szélén álló hármas gyülekezetnek. Jó szándékunk, nemes törekvésünk hajótörést szenvedett, mert félre értették, nem a segítőt, hanem az ellenséget kezdték bennünk látni. Szerettük volna, ha bevégzett munka eredményéről számolhattunk volna be a Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlésnek. Ez lett volna számunkra a legnagyobb elismerés. Nem rajtunk mult, hogy ezt nem tehetjük. Ha szárnyszegetten is, de emelt fővel és tiszta nyugodt lelkiismerettel állunk a Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés itélő mérlege alá. Felmerült készkiadásaink összege a csatolt kimutatas szerint 870 Kc. Kérjük ennek megállapítását és kifizettetését. Magunkat a Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés nagyrabecsült jóindulatába ajánlva, kérve jelentésünk elfogadását és a felmentés megadását, maradtunk Kiskálnán—Léván, 1936. évi junius hó 25-én, kész szolgálattal: KONTA KÁROLY LÁNYI NÁNDOR egyh. m. biz. tag, tanácsbiró. egyhm. vil. tanácsbiró, biz. tag. Egyhm. közgyűlés a Nagysalló és társegyházai gondozásával megbízott bizottság jelentését általánosságban tudomásul veszi. Megdöbbenti azonban a közgyűlést az a helyzet, mely a bizottság jelentéséből kitetszően Nagysallóban fennáll. Ugy az esperesi jelentésből, mint a bizottság jelentésébőt látja a közgyűlés, hogy a bizottság mennyire felfogta felelőssége egész súlyát, hogy semmi fáradságot nem kiméivé kivezesse a mondhatni teljes anarchiából a nagysallói egyházat. Az az anyagi teljesítmény, melyet a bizottság céltudatos munkájával az egyház két év alatt tett, reménységet adott volna a teljes kibontakozásra, ha a gyűlölködő személyi ellentétek megszűnnek s ha az egyház szakítani tud az eddigi bonyolult és sokszor sötét útvesztőkbe vesző vagyoni közigazgatással. Egyszerű, iskolázatlan, de jóindulatu gondnokaink gyülekezeteink hűséges sá-