A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. július

21 Hogy ez az állapot milyen ellentéteket váltott ki, — idézzük Mihály Gergely gondnoknak a bizottság tagjához küldött 1936. márc. 8-án kelt levelét: „Mivel Lányi tanácsbiró ur kintlétekor nem tudtunk a számadással rendbe jönni, mert a Nagytisztelendő ur megint meglepő eredményt tüntet fel, ami nem létezhet, — kérem szépen a Nagytisztelendő tanácsbiró urat, hogy legyen szives mielőbb kiszállni és megejteni a végelszámolást, mert én ott tovább nem maradhatok. A gyűlölet annyira magas fokon áll köztünk, hogy távoznom kell." A nagysallói lelkész urnák a bizottság egyházi tagjához 1936. április 30-án küldött 185. sz. leveléből idejegyezzük az 1. pontot : „Tévedés, mintha a nagysallói magánpénztár főkönyve és gondnoki naplója a bizottság többszöri felkérésére sem lettek volna egyeztetve. Egyeztetés 1935. junius óta x esetben történt, amit az abban szereplőkön kivül a tények igazolnak és leginkább az, hogy a teljes jogkörrel rendelkező gondnok tiz és néhány ezer koronás könyvelési hibájára jöttem rá a gondnok javára." Idézzük ugyanezen levél 3. pontját : „Hogy Mihály gondnok ur pénztári hiányát mennyire szivemen viseltem és hogy a hiány felderítése érdekében jelenléte nélkül is mennyit dolgoztam, bizonyítja az is, hogy a sok ezerre rugó tételek újbóli beazonosítása közben alig egy hónapi gondnoksága után nyomban elkövetett egy 2.500 koronás tévedésére jöttem rá tegnapelőtt. Ezen összeget ő az iskolaépitési pénztár egy tartozásába fizette ki 1933. jan. 16-án, de elfeledte elkönyvelni. S ha véletlenül az isk. épit. pénztár e kiadási tételénél zárjelek között nem jegyzem meg, hogy ezen összeget a magánpénztár előlegezte, akkor a tévedésre sohasem jövök rá." A bizottság látva a rossz naplózási rendszert, az ebből előállott zavart és belső ellentétet, minden igyekezetével azon volt, hogy az ellentéteket eltüntesse, az összhangot helyreállítsa és az 1935. évi összes számadási naplókat lezárhassa. E törekvése azonban simán nem mehetett. A hibákra, azok között a naplózás lehetetlenségére is rá kellett mutatnunk, ami bizony a lelkész ur nem tetszésével találkozott. Sértve érezte magát nem egyizben, utasításainkat a maga kitanitásának minősítette. Folyó évi április 2-án is a számadások lezárásával foglalkoztunk. A fenntebb vázolt ellentétek előttünk állottak, azokat nem hagyhattuk figyelmen kivül és mi lett az eredmény ? A segédlelkész illetéktelen beavatkozása és az a felháborító cselekedete, mellyel a bizottság egyházi tagját, de ezáltal magának a bizottságnak működését is megsértette és megakadályozta.