A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

8 mányzati és törvényhozási egyetlen, - Isten által adott lehetősége az autonómia. Sok bajaink között fordítsunk vissza háromnegyed századdal történelmünk legfényesebb lapjaira és isten iránti hálával emlékezzünk nagy elődök nagy hitéről, egyházunk iránti áldozatos szeretetéről. Mindenképen méltó volna hozzánk, ha egyházmegyénk minden gyülekezete kivenné részét a kegyeletes ünneplésből. 3. A mult hónap végén ünnepelte a pozsonyi egyház egyházkerületünk főpásztora, főtiszt. Balog Elemér püspök ur lelkipásztori szolgálatának 40. éves fordulóját, az elismerés hála és szeretet friss babérágait nyújtva át azért a hűséges és eredményes munkáért, mellyel ott egyházunkat a semmiből megteremtette s az anyagi és lelki élet virágzásának magas fokára emelte. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat mi is, hogy őszinte tiszteletünket és ragaszkodásunkat nyilvánítsuk szeretett Főpásztorunk iránt, hiszen ő nemcsak a pozsonyi egyházé, hanem egész egyetemes egyházunké, sőt magyarságunké. Valahol csak magyar kálvinisták laknak, ő valóban „széjjel járt" közöttünk, hogy jót tegyen, a szónak nemes, tiszta, evangéliumi értelmében minden hivalkodás nélkül. Soha senkit üres kézzel el nem bocsátott, nincsen olyan elveszett jó ügy, melynek megmentéséért sajnálná a fáradságot. Sok szerény falusi paróchia és tanítói lak boldog bizonysága az б melegen érző szivének, segíteni kész szeretete gazdagságának. Életének irányitója lelkipásztori munkájában, egyházkormányzati tevékenységének minden vonatkozásában a szolgálat lelke. Köszöntsük mi is igaz tisztelettel és szeretettel, kérve a kegyelem Istenét, adjon esztendeihez esztendőket, lelki, testi erőt és egészséget áldásos munkájának folytatására. 4. A korszellem megváltozását dokumentálja a napjainkban fényes külsőségek között lezajlott prágai katholikus kongresszus. Köztársaságunk megalakulása alkálmávai alkotmányievéibe foglalta az egyház és állam szétválasztását, születése határozottan az egyházellenes baloldali radikálizmus csillagzata jegyében ment végbe. És ime : két évtized sem múlik el, Prága és Róma egymásra találtak, kibékülésüket páratlan pompával, tüntető külsőségek között a napokban pecsételvén meg. Mi sem áll távolabb (ölünk, hogy ezen reánk nem tartozó eseményekkel foglalkozzunk, de ezek után joggal reméljük és váriuk, sor kell, hogy kerüljön a protestáns egyházak — első sorban a mi reform, egyházunkra gondolok itt „modus vivendi" jének megadására is. Megoldatlan kérdésünk épen elég van, sőt minden esztendővel szaporodik. Egyházalkotmányunk szellemében