A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

14 # igen óvatosan, mérsékelt igényekkel a vasárnap külső megünneplése felől érdeklődik, fel sem meri vetni azt a kérdést, hogy azt a református keresztyén emberhez méltóan megszentelik e? A jelentések nagy része itt is — mint másutt — gyöngéd kezekkel takargatni, leleplezni akarja egyházi életünk nagy hiányait, mégis érezteti azt, amit amúgy is tudunk, hogy a téren is tennünk kell valamit. Mert mégis csak szomorú jelenség az, ha a keresztyén vasárnap hovatovább újra a régi pogány „Vasárnappá süllyed, ha a vasárnapi hajnali harangszót túlharsogja a szombaton kezdődött lakodalom rezesbandája, a templomi zsoltárt pedig elnyomja a cséplőgépek bugása. Nézetem szerint kettős teendőnk van. A vasárnapi munkaszünet elrendelő állami törvény telj fs hatályában, ma is fenáll, felettes hatóságaink utján fel kell hivnunk az államkormány figyelmét, hogy saját reputációja érdekében is szerezzen érvényt ezen törvény rendelkezéseinek ugy az ipari, mint a mezőgazdaság körében, az üzleti és korcsmai zárórák tekintetében. De mi magunk is tehetünk valamit Egyházmegyei határozattal vélem kimondandónak, hogy szombaton, vasárnap, hétfőn, valamint bűnbánati héten tilos esketést végezni. Prezsbitériumaink pedig a maguk erkölcsi súlyával, jó példaadásával mozdítsák elö, hogy a vasárnap valóban az Ur napja legyen minden gyülekezetünkben. 15. Gyülekezeteink legnagyobb része — mint azt az egyházlátogatás alkalmával megállapítottuk, külön temetővel rendelkezik, s az utóbbi években örvendetes hálaadás észlelhető ezek rendbentartása, elkerítése tekintetében. Időszerűvé teszi ezen kérdéssel való foglalkozást egyrészt a közigazgatási hatóságok sürgetése temetési kataszter, általában a temető ügy rendezése érdekében, de első sorban az 1925. évi április 23-án keit 96. sz. interkonfesszionális törvény gyakorlati alkalmazása. Konkrét esetben ugyanis a politikai hatóság tűrte, hogy a ref. egyházunkból kilépett felekezetnélküli református temetőnkben a hozzátartozói által Önkényesen kiválasztott helyen temetkezzék, ezzel több jogot biztosított a felekezetnélkülinek, mint a temetőtulajdonos ref. egyház tagjainak, mert ezek a prezsbitérium áltai kijelölt sorrendben tartoznak temetkezni. A járási hivatal az egyház által benyújtott jogorvoslatot a fenthivatkozott törvény 10. §. ra hivatkozva utasítja el, mert ennek rendelkezése szerint, amennyiben nincsen a felekezetnélküliek számára az 1. fokú pol. hatóság beleegyezésével kijelölt temetkezési hely, ugy ezek a sirok