A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

12 adta egyházi életünk karakterét, gyűléstermeink az egyházpolitikai vitáktól voltak hangosak s minden baj remediumául az 1848. XX. t c. maradéktalan végrehajtása tekintetett. Egyszóval előtérbe lépett az intézményes egyház, mely hagyományos, ősi alkotmánya szerint, kormányzati és fegyelmi faktorai alatt élt első sorban iskoláiban, lévén eminenter tanitó egyház. Ezzel szemben a vallás lényege iránt való közöny betemette az ősi, szent forrásokat, elhomályosult a jézus Krisztusban való lelki közösség érzete és a benne való bizalom. Nem csoda, ha ily körülmények között kialakult a lelkész „hivatalos" jellege, akinek munkájául a hivek gazdasági, szociális, jogi, társadalmi viszonyok kőzött való támogatása tekintetett, vagy másrészről — ami még rosszabb — betolakodott egyházi közfelfogásunkba a lelkipásztor papi fogalma a szó r. kath. értelmében. Ezen felfogás utórezgését látom egyik belmissziói jelentésünk azon előterjesztésében, mely a gombamódra szaporodó szekták ellen hathatós állami intervenciót sürget. Ma már lassanként tisztázódnak a fogalmak. Szivünk mélyéig ható, kemény leckét kaptunk arról, hogy nem erő az, mely támaszát önmagán kivül keresi, egyházunkat nem tarthatja meg az évszázadokon át végzett hatalmas kulturmunka, törvényekben lefektetett jogokat egy tollvonással meg lehet semmisíteni: egyetlen fundamentornunk csak a Jézus Krisztus lehet. A multak hibái nyomán támadt üdvös reakció az egyház pásztori tevékenységét állítja előtérbe s ennek következményeként megnyugvással jelenhetem a missziói munkának egyházmegyénkben való térhódítását. Tapasztalhatunk szórványosan kilengéseket is, amelyek a lelkipásztori hivatás anabaptista, általában szektáriánus lekicsinylésében, a történelmi egyház kereteinek lebecsülésében mutatkoznak. Az egyes gyülekezetek egyre élénkölő missziói életéről a belmissziói jelentés számol be. Bizony az „aratni való sok", hű és igaz munkásokat hiv egyházmegyénk, akik szolgálni kész lélekkel, alázatos szívvel, sok imádsággal, de boldog örvendezéssel veszik magukra a Krisztus nehéz, de gyönyörűséges igáját. A munka irányítása, szorosan ref. jellegének ellenőrzése legyen a missziói bizottság feladata. 12. A kiskoszmályi Bethel árvaház ez évben is folytatta áldott tevékenységét és pedig legutóbbi közgyűlésünk által elfogadott, valamint a kerület által elfogadott „Megállapodás" keretei között. Ez évben szép alapítványhoz jutott az árvahá'. Néhai Sebestyén Ferenc garamlöki lelkésztársunk végrendeleti hagyományát nemes lelkű özvegye a sajátjából 10 ezer KC-ra egészitette ki, az árvaház cél-