A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. június

19 10. A közgyűlés az esperesi jelentést felolvasottnak tekinti, azt általánosságban elfogadja és határozatot igénylő pontjaira a következő intézkedéseket teszi : 1. Mint eddig évek során keresztül, sajnos, ugy most is fájó érzéssel, mély szomorúsággal állapítja meg közgyűlésünk azon lesújtó tényt, amely szerint egyházunknak az államhoz való jogviszonya még mindég rendezetlen, bizonytalan, a biztos bázist nyújtó egyházi törvényeink még — post discrimina reruiti — ma is a levegőben lógnak és dacára az államkormány minden kivánalma teljesítésének, különösen ujabban a VI. kánon átdolgozása tekintetében a teljes deferálásnak, — amelynek 24 példányban való lefordít ásat, bemutatását követeli, — ki tudja, mikor lesznek jóvá hagyva, megerősítve ? Évről-évre felsir bennünk a lélek, felhangzik a panasz, de egyebet nem tehetve csak vergődünk kinos tehetetlenségünkben, égő sebeinkre várjuk a gyógyító irt, de ha olykor, olykor a reménység egy-egy olajcseppje enyhületet hoz is a vérző sebekre, a rideg valóság, az államkormány velünk szemben tanusitott rideg, közönyös, sőt sok tekintetben ellenségesnek mondható magatartása felszaggatja, még fájóbbá, gyötrelmesebbé teszi a sebeket s önkénytelenül is ajkunkra tolul a tépelődésből származó kérdés : meddig birjuk ezt ? Mert vájjon nem megdöbbentő, nem lélekrázó, nem megalázó-e azon eljárás, amelyet az államkormány az állampolgárság ügyében, annyi kedvező Ígérgetés dacára lelkészeinkkel szemben tanusit, amidőn még mindig a hontalanság szomorú kálváriáját járatja sokakkal, vagy akik sok viszontagság után hozzá jutottak az állampolgársághoz, azokkal visszafizetteti, még anyagi romlásuk árán is, az addig élvezett kongruát, előbbi szolgálati éveiket nullifikálja, s öreg, érdemes lelkészeket kezdő sorba helyez vissza. Az 1919/1920 évi elmaradt államsegélyek ügyében azokhoz való jogunk elvi elismerésén kivül, lelkészeink külföldön szerzett érettségi bizonyítványainak nostrifikálása ügyében, nem történt semmi, sőt az I—VIII. gimn. osztálybői teljes vizsgát követelnek tőlük. Megalázó, mélyen sértő, viszás állapot ez és sehol a jó akaratnak, a megértésnek, a