A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. június

5 E. m. gondnok további beszéde folyamán felhívja a közgyűlés figyelmét azon veszedelmes jelenségre, hogy a radikális eszmék folytán tévtanok terjedtek el, amelyek egyházunk alapjait támadják s minek folytán akárhányan elfordulnak az édes anyától, az egyháztól, vagy ha nem pártolnak el, romboló munkát végeznek annak falai kőzött. Romboló törekvésük a legtöbb esetben eredményre is vezet a gazdasági krizis folytán, amikor a józan elem félrevonul és engedi garázdálkodni a felforgatókat. Védekezni, a védelmi harcot felvenni és folytatni kötelességünk! Félre a kishitüségget, nagy kötelesség, nagy feladat vár mindenkire, de nagy a felelősség is. „Viribus unitis", egyesült erővel kell összefogni lelkészeknek, tanítóknak, de az egyházukat szerető és féltő köztagoknak is, mert csak ez mentheti meg az egyházat. Ne féljünk, az Isten velünk s akkor ki lehet ellenünk ? ! A mélyen szántó s esztnélkedésre keltő lelkes beszéd után Szabó S. Zsigmond tanácsbiró a következő magas szárnyalású, ódai lendületü költeményével üdvözölte az Esperest: PATAY KÁROLY alsószecsei lelkész, barsi esperes úr 50 éves lelkészi, 25 éves esperesi jubileuma alkalmából a lelkészi kar nevében. Irta: SZABÓ S. ZSIGMOND. Haldoklik a zsoltár és beteg az ima . . . Nagydivat a kákán csomót keresni ma. Vajákos kuruzslók, mint éjféli árnyak Lelkűnk ereszére oda-oda szálinak, Iromba tövisből, csipős csovány szárból Fészkeket csinálnak . . . Alig akad ember, nincsen tán egy ház ma, Aki nyakig prémben és mégis ne fázna, Hot ősi tüzeknek hamvadó pernyéje Csillagtalan éjjel áthatlan sötétje Ne festette volna holnapunk látását Gyászos feketére . . . Hitnélküli napok tomboló viharja Veszett eb módjára húsúnkat harapja . . . Hamvadó eszmények tüzes üszfec felett Lomha szárnyon szálló sötét varjú sereg Nagy örökös gyászról, hamar elmúlásról Károeva kesereg . . .