A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929, 1930

52 a kérdés elvinehézségeiben Gyülekezeteink teherbiróképességének, existentiájuk köteles mérlegelésének mellőzhetetlen megfontolásában méltóztassék keresni s indokoltnak venni. S éppen ezért ne méltóztassék senkinek rossz néven venni, ha lelkészi-tanitó karunkat arra kérem, hogy főként kis Gyülekezeteink lehető megkimélését, anyagi ügyeinek közös méltatását, fejlesztését, s ezzel azok fennállásának biztosítását megérdemelt figyelembevenni szíveskedjenek ! Mert bizony nagyon közel vannak a „tovább lehetetlenség" határához ! Megvagyok győződve, hogy kellő méltatásával a helyzetnek és közös igyekezettel sokat tehetünk hajlékot, kenyeret adó Gyülekezeteinkérdekében ! 11. Két izben is körlevelet kellett kibocsátanom a sektázkodás, felekezetnélküliség sok ágazatú kísérletezései, jelenségei ellen. Itt is, amott is fel-felütötte fejét, jelentések adattak hozzám hál Istennek csak szórványos, inkább egyedek egyesek megtévelyedése, eltántorodása felöl. A bajt nagyítani semmi okunk s nem is helyes, de szemet hunyni semmibe sem venni . . . nem szabad. Legtöbbször egyéni megsértett hiúság, anyagi érdek az okai, s bár nekünk egyháziaknak mindenki kedvét keresni, mindenkinek tetszeni lehetetlenség, még is kérnem kell lelkésztársaimat, hogy az egyházkormányzásra különös gondot fordítani méltóztassanak, ovakodván a túlzott szigortól, kapkodó következetlenségtől a semmivel sem törődő tétlenközönyösségtől s keressük az alkalmat, mellyel híveinket a reánkbizottakat, odaadó szeretetükről, gondoskodó, örködő ragaszkodásunkról jóakaratunkról meggyőzhetjük, mindenben hűségesen osztozó tanitó karunk testvéri segítsége, a curapastoralis minden alakjának gyakorlása nagy mértékben megkönnyíti, elősegíti ez irányú nemes törekvésünket. Megvagyok róla győződve s legtárgyilagosabb igazságérzettel jelenthetem ki, hogy a csak sporadicus tünet, minden komolyabb következmény nélkül elenyészik, s nyoma sem marad Gyülekezeteink életében ! 12. Egyházlátogatásunkat a szokásos 2 részre osztván, végeztük hűségesen fáradozó főjegyzőnk szives mindenben résztvevő segítségével, ahol elő volt készitve vallásos estét tartottunk, s vasárnaponként az istenitiszteletet végeztük, néhol még délután is Mindui Gyülekezetünket meglátogattuk, nem maradt el egy sem. Mindenütt jó rendet . , . csendességet, békességet tapasztaltunk. Zselizen is