A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

s a jegyzői lakon ismertben egyéntől származó gúnyfelirás fegyelmi vétség megállapítására — figyelemmel az E. T. V. t. e. 140. §-ára is — nem alkalmas. ad. 3. Horváth Gyulánéval szemben állítólag tanúsított s leikészhez nem illő cselekedet Horváth Gyuláné vallomása szerint is 13 év előtt történt, s ezért panaszlott lelkész a fegyelmi vétség elévülése folytán felelősségre nem vonható. A Bajkay Tihamérnéval szemben való, fegyelmi vétséget képező, állítólagos magatartás megállapítására elegendő bizonyíték rendelkezésre nem áll, mert panaszlott tagadása folytán sértettnek egyedül álló s mivel sem támogatott vallomása fegyelmi vétség elkövetésének megállapítására nem elegendő, annyival is inkább, mert kétséget nem szenved tanúnak, mint trafikáruda tulajdonosnak bizonyos fokú érdekeltsége. Elesik a Juhász Ilonával folytatott szerelmi viszony vádja is, miután a felhívott tanú eskü alatt vallja, hogy panaszlottal nemileg nem érintkezett. Azon vád, hogy panaszlott Rozsnyó Sándornéval, Hruska Kálmánnéval, Vanek Eszterrel szemben erkölcstelen magatartást tanúsított és hogy panaszost közösülés végett a cigánygödörbe hivta a bizonyítás során nem nyert beigazolást, valamint Nagy Lujza vallomása is marasztaló Ítélethez elegendő alapot nem szolgáltatott. ad. 4. Habár panaszlott kaszinói magatartása fegyelmi szempontból — figyelemmel az E. T. V. t. c. 140. §-ára — el nem bírálható, miután Nyáry Antalnak panaszos által becsatolt, esküvel is megerősített nyilatkozata szerint panaszlottnak a kaszinó kötelékéből történt kilépése a kaszinó választmánya 1924. évi május 17-én tartott gyűlésen befejezést nyert, mindazáltal Schöpflin Róbert kaszinói elnök teljes hitelt érdemlő vallomása alapján, valószinűsiteltnek látja a biróság, hogy miként másokkal szemben is túlszámitásokkal élt Horváth kaszinói szolga, úgy panaszlott lelkészszel szemben is több követelést érvényesíthetett. ad. 5. Fel kellett menteni panaszlottat a váltó hamisítás vádja alól is. A felhívott tanuk Pap Lajosné és Kiiment Rudolf vallomása nem közvetlen észleleten, hanem csupán hallomáson alapszik. A váltóhamisítás a B. T. K. 403. §-ába ütköző hivatalból üldözendő bűncselekmény, módjában állott tehát a sértett félnek, hogy magának bűnvádi és fegyelmi uton elégtételt szerezzen, már pedig sem