A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

dr. Jánoska által ismertetett „Ref. biztosítási iroda" összes jövedelmét a Közgyűlés, Holló Géza lelkész indítványára, az egyetemes egyház életének biztosítása szempontjából, a fenti intézmények létesítésére határozza fordítani. Egyben Szabó S. Zsigmond és Holló Géza lelkészek hozzászólása kapcsán ez ügy körül kifejlődött eszmecsere után tiltakozását fejezi ki közgyűlésünk, hogy ily fontos dolgot, mint a biztosításra vonatkozó szerződés is a Phönixel a nyilvánosság mellőzésével, titokban köt meg a Konvent. 3. Tudomásul veszi Közgyűlésünk a Konventnek az új Énekeskönyv kinyomatására s egyelőre 20.000 példányban való kiadatására vonatkozó határozatát, de nehézményezi azon önkényes eljárását a Konvent egyházi elnökének, hogy a nélkül, miszerint módot adott volna a közvélemény megnyilvánulására, az egyh.-megyék és kerületek, mint fokozatos egyházi fórumok meghallgatására s az új Énekeskönyvnek az igy kialakult bírálatok, vélemények alapján való összeállítására, ezen törvényes utak elkészülésével, önhatalmúlag állította azt össze egy maga, kihagyván abból neki nem tetsző darabokat s felvéve senki által meg nem birált énekeket, amely munkálatért tetemes szerzői tiszteletdijat szavaztatott meg magának, a mi által az új Énekeskönyv amúgy is magas ára még nagyobb lett. 4. Megütközéssel értesül Közgyűlésünk s Konventnek egyházalkotmányunk kardinális alapelveibe ütköző azon határozatáról, amellyel nyilvános disskussió, bírálat, hozzászóllás az alsóbb fokú egyháztestületek mellőzésével már a jövő tanévben egy egyetemes tantervnek kötelező bevezetését rendeli el, s egyben kimondja a Czinke püspök úr által készített vallástani kézikönyveknek kötelező használatát . . . . Tiltakozását fejezi ki az ilyen praepotens eljárás ellen, amidőn nélkülünk, rólunk, megkérdezésünk nélkül határoz a konvent ily nagy horderejű kérdésekben, de különösen azon eddigelé szokatlan intézkedést perhorrescálja és tekintettel az E.-T. VI. t. c. 13. §.-ára nem tartja megengedhetőnek, hogy nyilvános pályázat és szakszerű bírálat mellőzésével, a tekintély súlyának nyomása alatt, tankönyvek — legyenek bár mily kitűnőek — fogadtassanak el — patriarchalis módon — kötelező használatra.