A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925, 1926, 1927, 1928

alá vévén Takács Gyula volt barsbessei, jelenleg hontvarsányi tanítónak a barsbessei egyház ellen fizetés ki nem szolgáltatása iránt indított panaszát és a bessei egyháznak Takács Gyula elleni viszont panaszát, a panasznak kölcsönösen helyt ád és fentartva az 1920. április 19-én hozott ítéletét, mely az összes földmunka teljesítésére kötelezte az egyházat, Takács Gyula javára. Kötelezi ismét a barsbessei egyházat az 1921/22. évi Takács Gyula volt tanítója javára 15 nap alatt kifizetendő 1320 Ké. összeg megfizetésére, mely összeg a teljesíteni kötelezett földmunkálat egyenértéke ; ugyancsak kötelezi az egyházat fentjelzett idő alatt a 2 és '/г havi tanítói fizetésnek terményben vagyis 637 kgr. búzának, 250 kgr. árpának ; bor-, fa- és temetőfű járulék cimén 232 Kc. egyenértéki összeg megfizetésére. De Takács Gyulát is kötelezi 1200 Kc. pincejavitási összegnek a bessei egyházpénztárába szintén fentjelzett idő alatti megfizetésére, esetleg ezen összegnek a bessei egyház által fizetendő s jelen itélet szerint megállapított összegből való levonhatására. Jelen tárgyalás és itélet költségei 145-60 ókban állapittatnak meg, mely mindkét fél által egyenlő arányban és közösen fizetendő. Indokok: Az alapperben felhozott indokok érdemileg fennállnnak, mert a vizsgálat során is ezek megdöntést nem nyertek ; nem pedig azért, mivel a tanítónak magna chartája a dijlevél, melynek 9 pontja félre nem magyarázhatatlanul dokumentálja, hogy a 7 hold föld: „minden munkáját az egyház végezni köteles." A minden munka alatt tehát annak csak az igás munka teljesítése nem lehet értendő, hanem az egész minden munka. Valószínűnek látszik bár, hogy a kézi munkát a szántás, vetés, trágyahordás kivételével az egyház megváltotta, de ezen megváltás az iratok között elfekvő 3 dijlevél egyikén sincs keresztül vezetve. Ez az egyház terhére nagy baj; baj pedig azért, mivel kénytelen tűrni azon pereket, melyek az ő saját mulasztásából a saját terhére keletkeztek vagy más szóval az egyház a dijlevél kiállítása körül mulasztást követett el, mert ha a bessei egyház félre nem magyarázható módon a választott tanítónak oly dijlevelet ad, melyben preeizirozva vati a munkaváltság részbeni megtérítési összege, az egyházmegyei bíróságot nem hozta volna abba a kellemetlen helyzetbe, hogy e tárgyban már két ítéletet is hozzon, amely azonban fedi egymást, mert az alap egy és ugyanaz : t. i. a tanitó dijlevélileg biztosított követelése.