A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

il munkát végeztek ezek, csak akkor látja a közgyűlés, ha elgondolja, hogy mi lenne most velünk, ha ezek nem lépnek ki a küzdelem terére s nem kezdik meg a kibontakozás nehéz munkáját, A lelkészi karnak és a tisztviselőknek az állam által megkövetelt fogadalom letevését, mire a kerület engedélyt adott, a közgyűlés tudomásul veszi, de sajnálattal látja, hogy a segélyek, melyeknek folyósítása a fogadalom letevésétől tétetett függővé, ma sem folyósittattak mind. Bár köztudomásu, hogy az eddigi vezetőség e célból minden lehetőt megtett, mégis kéri, miszerint ezután is sürgesse ,az egyenlő elbánás* alkalmazását, végrehajtását. „Magyarok vagyunk és maradunk, igazán hü magyar reformátusok", — mondja espereshelyettes úr jelentésében. De mikor mi ismételjük e szavakat, mintha pír lepné el arcunkat, vagy talán nem is mondjuk mindnyájan ? Fájdalom, setét sejtelem fog el bennünket 1 Úgy rémlik, hogy a lelkészi és a tanítói kar minden tagja e tekintetben nem érez együtt. Mintha a hatalommal szemben, az érdek nyomása alatt, a félénkek meghajolnának I Mintha a palást s az atilla a fekete szin alatt itt-ott más színeket takargatna I Megbotránkozva az elszomorító tüneteken, az espereshelyettes szavaira azt feleli a közgyűlés : Esküszünk, hogy árulókat magunk között nem tűrünk I Ami a hazafiatlanség vádját illeti, erre vonatkozólag a válaszadást sem tartjuk érdemesnek, de annyit mégis nyilvánosságra kell hoznia a közgyűlésnek, hogy az, kit leginkább vádolnak és szemérmetlenül gyanúsítanak, messze túl megy a nemzeti érzésben és annak kimutatásában azon a határon, melyet а maga érdekében be kellene tartania. A tettek beszélnek és nem a szavak I Kerületünk megalakulása alkalmából elszomorodva ugyan, de kötelességszerüleg üdvözli a közgyűlés a tisztikart. A szélső irányzatú szocializmus s a kommunizmus romboló hatását sajnálattal látja, de megnyugtatja az a tény, hogy tetőfokát fejlődésében már elérte, felfogásában szelídül s lassan beleilleszkedik a művelt, keresztyén alapon álló társadalomba. Mindemellett a református egyház nem térhet felette egyszerűen napirendre, hanem felhívja