A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

167' oroszii, Varga Lajos hfgyarmati, Vécy Jónás lévai, Kulcsár Jónás nagyodi, Hajzer András bajkai, Tóth János mohii, Tar Dávid pozbai képviselók. Ezeken kivUl jelen van a kebelbeli tanítóság csaknem teljes számban, a leányegyhézakból s az egyház ügyei iránt érdeklődők közül számosan. 1. A 37. dicséret eléneklése után Esperes ódai lendületű, magas szárnyalású, áhítatot keltő buzgó imádsága következett, amelynek elhangzása után a jegyzőkönyv vezetésével Akúcs Lajos főjegyzőt, a szólni kívánók feljegyzésivet, Molnár Gyula aljegyzőt, a jegyzőkönyv hitelesítésével Csekey Dávid és dr. Tóth Sándor tanácsbirékat bizta meg. Folytatólagosan felhívta az elnöklő esperes Akúcs Lajos főjegyzőt az alakulási jegyzőkönyv felolvasására, amelyből kitűnvén, hogy a gyűlés egyházi és világi alkotó tagjai csaknem teljes számban megjelentek : a gyűlést határozatképesnek nyilvánította, s azt az egybegyűltek szivélyes üdvözlése mellett a következő, itt csak rövid kivonatban közölt, mélyen járó, eszmélkedést keltő, beszéd előrebocsátásával megnyitotta : Nagytiszt, és tek. Egyhmegyei Közgyűlés I A mily forró, nehéz munkaidő van most a természet ölén, ugy a népek, nemzetek életében is ilyen lázas, forró munka folyik. Nincs hét, hogy valami conferencia ne volna, amelyeken, a kulisszák mögött a világ sorsáról tárgyalnak, a boszorkánykonyhákon fózik a gyógyszereket a beteg társadalom meggyógyitására, amely forr, kavarog, nem tud beleilleszkedni a jelen helyzet keretei közé. Egyházi életünk is ilyen bizonytalan, tépelődő, aggodalmas, mindenütt a tenni valók ezreit veti felszínre, keresi azt, ami megfelelő, célra vezető volna. Mint a jeruzsálemi piacon az apostol beszédétől megzavart sokaság, mi is azt kérdezzük : mit tegyünk ? Munkának eredményével valláserkölcsi tekintetben nem lehetünk megelégedve. — Eszközök is ajánltatnak a hitélet fejlesztésére, valláserkölcsi munkálkodásunk eredményessé tételére, de ezek között a belmissió az, amely célra vezet. — Közelebb kell hozni a lelkeket a pásztorhoz, hogy lássák, miszerint az mindenben velők érez. Azonban egy végzetes hiba van, az, hogy csak beszélünk, de nem cselekszünk, s talán csak az egy Pécel az, ahol a belmissió munkának áldásos eredménye van. — Remélhető, hogy a felállítandó theologia egy nagy lökéssel viszi majd előre a bel-