A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

152' tiszttársaim nevében is, azért a megtiszteld bizalomért, mellyel Egyházmegyénk kormányzásában, ügyeinek vezetésével, ismételten t^nnünket méltóztattak megbizni. Kifejezését látjuk e bizalmukon annak, hogy helyeselni méltóztatnak azt az irányt, azokat az elveket, melyek minket eddigi ténykedéseinkben vezetlek, s jövóben is vezetni fognak. Társaim részéről is, de főként a magam nevében is igérem, hogyha talán koromnál fogva fogyatékos erővel is, de teljes igyekezettel hűséges odaadással fogom szolgálni, mig erőm 8 az e. m. k. gyűlés bizalma engedi, a mi forrón szeretett Egyház­megyénk s vele egyetemes református Egyházunk érdekét, szent ügyét. A magam részéről külön is üdvözlöm Egyházmegyénk meg­választott Gondnokát, kit Gyülekezeteink bizalma az ennyi éveken át üres gondnoki székbe ültetett. Közismert egyházias, vallásos érzülete, lelkészi hivatást megbecsülő, értékelő nyilatkozatai, s he­lyettes gondnoki működésének összes ténykedései teljes biztosítékot nyújtanak jövendő működése iránt, nagy értékű, nevét elárvult magyarságunk között előkelően közismertté tevő költői munkálko­dása irodalmi alkotásai, kezesség nekünk arra nézve, hogy a ki oly szépeket irni, oly kedves hangokat megszólaltatni, szivünk leg­szentebb érzéseit oly találó képekben tudja kifejezni, azt ugyanaz az érzés az az emelkedett gondolkodás fogja vezetni és jellemezni e. m. gondnoki állásában is. Vele együtt legyenek üdvözölve, szeretettel fogadva közöttünk tisztviselői karunk új tagjai, kiknek neve, családi traditióik bizony­ság az iránt, hogy méltán foglalnak zöld asztalunknál helyet, s hivatott, lelkes munkásai lesznek Egyházmegyénk, Anyaszentegy­házunk szent és magasztos ügyének 1 —-Legfontosabb tárgya még közgyűlésünknek a tanítóképző intézet mindnyájunk közérzésében foglalt kérdése. Eleget tettem előző k. gyűlésünk s a lelkész értekezlet kívá­nalmának. Megkerestem minden esperesi hivatalt, válaszaik igazol­ják hogy a tanitóhiány ha nem is mindenütt momentán, de álta­lában veszedelmes jelenség, pótlására kisegitő utakat nem jelöl meg, nem tud mutatni egy sem, elérkezett tehát az utolsó órája a cse­lekvésnek, felelőségünk tudata, megbízatásunk sok ezer kicsinyünk féltett gondja, hitünk, nyelvünk édes magyarságunk kiáltva, sür­getve tekintenek reánk, a léleknek szólnia kell, érzéseinknek, vágya­inknak, törekvéseinknek hangot, alakot kell adni, oda kell állani

Next

/
Thumbnails
Contents