A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1921, 1922, 1923, 1924

131' heti 2 óra, amely egy osztályra heti 20 percnyi időt jelent, teljesen elégtelen és hogy nagyobbmérvű visszaesés e téren nem tapasztaltatott, annak oka az, hogy tanítóink fokozott szorgalommal látták el ebbeli kötelességüket is, amennyiben a legtöbben tanitás előtt vagy után túlórák adásával végezték el a nagy hittani anyagot. Szomorú perspektívát mutat tanügyünk jövője ha egyházi hatóságainknak nem sikerül a református magyar tanítóképzőt mielőbb felállítani. öreg, élemedett tanítóink 40—45 évi szolgálat után, amikor már teljes nyugdíjjal kellene a törvény szerint nyugalomba menniök, hogy azt a néhány évet, ami még hátra van, egy munkás, zaklatott élet jutalmaképen békén, pihenésben, zavartalanul tölthessék ; azonban a nyugdíjtörvény rendezetlensége miatt kénytelenek tovább húzni az igát megrokkant erővel, beteges testtel megfogyott ambíciókkal s nem csoda ha a túlerőltetett munka miatt öreg tanítóink egymásután dőlnek ki sorainkból, hogy a munka mezejét felváltsák az örök nyugalom helyével. Utánpótlás azonban sincs, helyüket nem lehet betölteni, mert nincs magyar tanítóképzőnk. A tanitóhiány egyházmegyénk területén is mind nagyobb mérveket ölt. ami tanügyünk jövőjére s nemzetmúvelődési szempontból is elszomorító jelenség. Úgy egyházi, mint magyar kulturális érdekek azt kívánják, hogy а református magyar tanítóképzőt mielőbb felállítsuk s a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem szabadna visszariadni, mert ez az intézet egyházunknak és áltatában a magyarságnak, a magyar kulturának vitális érdeke, fundámentoma. — Ugy gondoljuk, hogy ez az intézmény egyházi vezetőségeinknek az ügy iránti nagyobb lelkesedésével és agilitásával már meg is nyílhatott volna. A tanítóság munkáját hátrányosan befolyásolja labilis helyzete, a honosítás tengeri kígyója, a tanfelügyelők titkos minősítései, melyeknek következménye az államsegély megvonása, sőt az állásból való elmozdítás, amelyekre egyházmegyénk területén is precedensek vannak s úgy látszik egyházi hatóságainknak momentán sem erejük, sem hatalmuk nincs, hogy e törvénytelenségeket megszüntessék. De reméljük, hogy a zsinati törvények szentesítésével ezen anomáliák megszűnnek s egyházi hatóságainknak a tanítókra vonatkozó minősítését s egyébb rendelkezéseit az államkormány közegei is figyelembe veszik, mert ellen esetben iskolai administrációnk és felügyeletünk teljesen értéktelen és felesleges lenne.