A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december

39 9. Tárgy altatott a Tanügyi Bizottság következő j könyve : Jegyzőkönyv, mely felvétetett Léván, a barsi református Egyházmegye Tanügyi Bizottságának 1919-ik évi szept. hó 29-ikén tartott gyűlése alkalmával. Jelen vannak: Patay Károly esperes, elnök ; Czeglédy Pál, Juhász József, Szabó S. Zsigmond és Konta Károly körlelkészek, utóbbi úgyis, mint előadó és jegyző ; Dóka István, Dóka Sándor, Juhász Jenő és Várady Gyula körtanitók, tb. tagok ; Végh István tanitó, mint vendég. 1.) Patay Károly esperes, mint elnök, szívből jövő meleg szavakkal és szeretettel üdvözli a tanügyi bizottság megjelent tagjait, mint a kik a régi, azok között 20—25 évet is szolgált és buzgón munkálkodott tagok helyébe lépve, először vannak együtt. Kéri, hogy minden tag hűséggel végezze hivatását, az azzal járó kötelességeket, szivén viselve mindenkor, különösen pedig a mostani válságos időkben anyaszentegyházunk veteményes kertjének, az iskoláknak ügyét. Üdvözli továbbá Végh István tanitó urat, aki hosszú ideig volt a tanügyi bizottság tagja, annak mindenkor értékes szolgálatot tett és kéri, hogy a tanácskozásban résztvenni szíveskedjék. Felemlítve azután azt, hogy Konta Károly körlelkészt kérte fel a mai gyűlés előadójául és jegyzőjéül, — az Isten áldását kívánván a tanácskozásra, — a gyűlést megnyitja. 2 ) Általánosságban jelenti Esperes, mint elnök, hogy az elmúlt 1918—1919-ik tanév folyamán is meglátogatta az iskolákat; észrevételeit itt nem részletezi ; utal a körfelügyelői jelentésekre. Megemlíti azonban mint felette fontos eseményt, hogy az 1919-ik év elején, nemsokára a csehszlovák megszállás után a tanítóságra s igy református tanítóinkra is fogadalom letétele lett elrendelve. Mihelyt a dologról értesült, eljárt Pozsonyban a Minisztériumnál és ott engedélyt nyert arra nézve, hogy úgy lelkészeink, mint tanítóink mindaddig felmentetnek a fogadalom letétele alól, mig ügyünkben, felettünk a békekonferencia nem dönt. — Eljárt ezenkívül több lelkésznek, valamint tanítónak az ügyében ; a hozzáfordulóknak mindenkor tanáccsal, útbaigazítással szolgált. Jóleső érzéssel mondhatja el, hogy fizetés tekintetében eddig rövidséget senki sem szenvedett, mert ahol valami bajt vett észre, ott azonnal közbelépett és igyekezett azt orvosolni. Az elmúlt tanévnek