A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december

33 Dr. Kersék János gondnokhelyettes megköszöni Esperes úrnak az adott felvilágosítást és azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy Esperes úr belát a szivekbe s igy, ismerve a bennük rejlő érzelmeket, beszél. Különösen szavainak egy része ragadta meg figyelmét s ez a gyülekezetekhez intézett felhívás. Arra, hogy az áldozatkészség legyen meg a reform, egyház híveiben, valóban nagy szükség van, ez annyira tudott dolog, hogy bizonyításra nem szorul. Ez azonban még nem elég. Kell az is, miszerint megőriztessék a becsület és tisztesség is. A háború semmiben sem tett annyi kárt, mint a tisztesség és becsületben. Ezekkel nem törődött senki, pedig minden veszteség pótolható, de a becsületet ért veszteség soha. Éppen ezért lehetetlen eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire szükséges, miszerint becsülje, tisztelje minden gyülekezet lelkészét és adja meg neki készséggel a tisztességes megélhetéshez szükséges eszközöket. Például állítja fel a lévai gyülekezetet, mely bO, majd 100%-al emelte fel egyházi adóját és lelkésze fizetését, ami pedig a tiszteletet illeti, ők mindég azt tartják, hogy első a lelkész a gyülekezetben s nem ismer maguk között embert, aki másképp gondolkoznék. Kéri a jelenlevő képviselőket a hasonló gondolkozásra Ne engedjék a papi tekintélyt aláásni, mivel ahol ez fogy, ott nincs rend, nincs fegyelem, nincs épitő gyülekezeti élet. Ahol nincs meg a lelkész iránti tisztelet, nincs meg ott a gyülekezetet összetartó kapocs sem. 6. Tárgyaltatván az esperesi jelentés, azt a közgyűlés általánosságban tudomásul veszi, intézkedést igénylő pontjaira nézve a következőket határozza : Sajnálattal látja a közgyűlés helyzetünk bizonytalanságát, hogy a jobb jövőnek csak egy sugara sem derül fel, sőt . . . hogy sirunk most már nem csak megásva, de fel is van hantolva. De nem örök a sir I a közgyűlés bizik a jobb jövőben, bizik abban, hogyha az isteni gondviselés megelégeli nemzetünk bünhödését bűneiért, hoz reá boldogabb időt. Esperes urat, mint püspökhelyettest szeretettel üdvözli s kéri a jó Istent, hogy a reá váró nagy, nehéz feladatokkal szemben tegye őt erőssé, vezérelje szent lelke által, hogy szivünk legdrágább kincsének ügyeit sikeresen védje, a megoldandó kérdéseket a lehetőség szerint közmegnyugvásra intézhesse el.