A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. április, 1920. június, 1920. december
19 lehetett, az nem is kívántatott meg, most azonban az akadályok megszűnvén ; a közgyűlés kötelezővé teszi a Szabályrendelet szerinti eljárást. Esperes úr azon kérését, hogy halaszthatatlan egyházi ügyekben tett budapesti útjának 90 kor. — és egy zólyomi útjának 54 kor. költségeit az e. megyei pénztárral fizettesse ki, a közgyűlés elfogadja s a kifizetésre a pénztárnokot utasítja. Ez ügygyei kapcsolatban, pénztárnok azon jelentése folytán, hogy a pénztár üres, felhívja az egyházakat tartozásaik, járulékaik, a lelkészeket pedig nyugdíjjárulékaik befizetésére. 7. A kiskoszmályi társegyház jelenti, hogy tanítójának dij levele csak mint .Tanítói Dijlevél" van kiállítva, pedig az „Kántortanitói Dijlevél." Kéri a hiba kiigazításának megengedését. A közgyűlés a kiskoszmályi társegyház kérelmét teljesiti, s felkéri Esperes urat, hogy a változást a törzskönyvbe foglalt dijlevélre is vezesse reá. 8. Olvastatott Tóth Lajos, volt zólyomi lelkész levele, melyben, miután lelkészi állásáról lemondott s az Egyházmegyéből is eltávozott, szép szavakban búcsút vesz lelkésztársaitól, az egyházak elöljáróitól, tanítóitól s az egész Barsi Egyházmegyétől, ennek vezetőitől. A közgyűlés itt is kijelenti, hogy sajnálattal látja Tóth Lajos zólyomi lelkész távozását. Benne a lelkészek nagyrabecsült, szeretett kartársukat, az egyház gondos lelkészét, az Egyházmegye a lelkészikar egyik kiváló tagját látja távozni, azonban indokai előtt meghajlik s beismeri, hogy családjának Budapesten való állandó tartózkodása, Zólyomban a megélhetés lehetetlensége a távozásra kényszeritették. Kisérje szerencse s megelégedés új életpályáján ! 9. Esperes úr bemutatja Csekey Vilmos vil. főjegyző és tanácsbiró levelét, melyben azt irja, hogy ha az Esperes a mai gyűlés megtarthatására Léva város rendőrkapitányától s az itteni dandárparancsnokságtól engedélyt nem szerez s ezt reá nem vezetteti egy olyan meghívóra, amelyen a program is egész teljességében rajta lesz s amelytől eltérni azután legkevésbbé sem szabad