A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

7 kerestük, nem óhajtottuk a háborút, ránk lett az kényszerítve. Ne feledjük, hogy itt hazánk területi épségéről, nemzetünk létéről van szó, s ha ezt nézzük el, kell viselnünk minden gyötrelmét a háborúnak továbbra is, azzal a türelemmel, mellyel eddig viseltük. í— Győznünk kell, mert akarunk, hiszem is, győzni fogunk. — De ehez nem elég a hősies küzdelem ott a csatatéren, nem elég katonáink bátorsága. halálmegvetése. Kell, hogy mi idehaza levők is megtegyük kötelességünket, egymást erősítsük, egymás bajában osztozzunk, egymást segítsük. Fokozottan azokra hárul ez a kötelesség, kik a nemzet széles rétegeivel állandó összeköttetésben vannak, — az egyes vallásfelekezetek lelkészei, tanítóira, mert hiszen ők a hivek lelkigondozói, tanácsadói, vigasztalói, dolgaiban vezetői. — Örömmel értesülök az esperesi jelentésből, mondja Őméltósága, - hogy a lelkészi és tanítói kar megtette ily irányú kötelességét is, s kérem miszerint ugyanazzal, vagy ha lehet még nagyobb buzgósággal tegyék meg továbbra is azt, mert minél tovább tart a háboiu, annál inkább érezzük nyomasztó hatását. — Nem akarok már hoszasabban beszélni, csak egy kérést intézek a lelkészek, tanítók, s a gyűlés minden tagjaihoz. A kormány intézkedései tudvalevőleg belenyúlnak a magánjogba, a magyar ember pedig ezt nem szereti, ennek ellenáll. Igyekezzenek kérem meggyőzni mindenkit, hogy nincs ebben öröme a hatóságoknak, de a helyzet parancsolja. Ilyen intézkedése van a kormánynak a gabonával való elbánásra nézve is A termést lefoglalja, de megállapítja, hogy minden embernek mennyi kell fogyasztásra, Ez kijár, s ennél ha több van, kötelesség ezt beszállítani. — Kérem igyekezzenek az emberekkel megértetni, hogy ez szükséges, elkerülhetetlen, alkalmazkodjanak tehát a rendelethez jó kedvvel. Amit bárki magától elvon, azzal csak a háború sikerének szolgál. Kell ez a hadsereg ellátására, de kell azoknak is, kik nem termelők. Le van aratva a termés, s elmondhatjuk, hogy sikerült, bár sajnos, nem mindenütt olyan jó, mint vártuk. Ellenségeink azt tartják, hogy csak ugy vehetnek diadalt, ha kiéheztetnek. Ezt bizonyára nem akarja közülünk senki, azért hát takarékoskodjunk, vonjuk meg magunktól afelesleget, adjuk mások felsegélésére. igy lelkiismeretünk nyugodt lesz. Üdvözlöm aniegjelenteket, üdvözlöm az e. megye ui tisztviselőit, az uj világi főjegyzőt, Bacsa Lajos, Paál János, Patay László tanács bírákat, üdvözlöm szivem melegéveljazokat, kik a harctéren voltak, örüljünk mindnyájan, hogy épeknek, egészségeseknek látjukőket, Ha voltak fájdalmas tapasz-