A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

7 kező veszedelmek elhárítása, iskoláinknak modern színvonalra berendezése stb., mind-mind könnyen megvalósítható, elérhető «télok lennének. Számoltam, ismerem gyülekezeteink viszonyait, anyagi helyzetét, talán sehol sem lehetetlenség : a hol van elszakítani, a hol nincs megteremteni a tőkét. — Elesett harczosaink emlékét szebben nem örökíthetjük, mintha nevükre tesszük ez alapítványt, hálánkat szebben ki nem fejezhetjük megtartásunkért, mintha az összeget összegyűjtjük, s a hol ez utakon sem lehetne, ott kölcsön vennők, s a gyülekezet erre a czélra szolgáló Istendicsőségéből 5-1U év alatt Ietörlesztené. S lenne cz a mi kis egyházmegyénk példa a többieknek, s megmentve örökre a kálvinista szegénység béklyóitól. Az ajánlott eszme nem egy helyen eleve is megértésre, méltatásra talált, egyidejűleg kértem fel gyülekezeteinket e tárgyban határozathozatalra, ezek beérkezése után közgyűlésünknek jelenteni fogom a fejleményeket. Egyházlátogatás munkáját is teljesítettük Bihary Kálmán főjegyző mindenkori hűséges, odaadó közreműködésével, szokott módon két részre osztva egyházmegyénket. Gyülekezeteink mindegyikében a megszokott rendet, buzgóságot, hitükhöz, vallásukhoz való eleven ragaszkodást tapasztaltunk. Ez idő szerint sehol békételenség, egyenetlenség jelei nem mutatkoznak, egyházi tisztviselők egymás között, egy esetet kivéve és gyülekezeteink között mindenütt kellő összhang és szeretetteljes egyetértés uralkodik. Templomaink, az Istenháza e nehéz napokban valódi jótékony forrásai, gyülekezeteink szomjúhozó erőt, vigaszt, megnyugvást kereső lelkeinek. Lelkészeink hivatásuk magaslatán állva, — alkalmi, háborús beszédekkel, a hazaszeretet, az önfeláldozás magasztos érzését, kötelességét hirdetve, a reánk zudult küzdelmet, türelemmel, megnyugvással, Istenben vetett tántorithatlan bizalommal, egy jobb jövő, nemzetünkre váró boldogabb sorsba helyezett erős reménységgel várásra buzdították, lelkesítették a hivők seregét. Tanitó'