A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. augusztus

— 3 — ílagytiszteletü és tekintetes egyházmegyei Közgyűlés! Sit glória in excelsis deo, zengették szent hajdankor karácsony első éjszakáján égi lakók ajkai, sola dei glória, mondották nágy reformátoraink elhaló szavakkal. mi is nagysága, őrködő atyai kegyelme előtt meghajló mélységes alázattal mondhatjuk el : dicsőség magasságban az Istennek, és csak egyedül О neki, kinél van a megtartás és hatalom, az erő és segítség egyedül. Egy esztendő vérzivatarja, népek, nemzetek milliiónak ádáz küzdelme, vérengző háború, pusztulást, enyészetet hordó harcok borzalmai, országokat, határokat rendítő veszedelmek válságos napjai között egy esztendőn át védelmezett, őrizett, elenyészni, megsemmisitetni, az élők sorából kitöröltetni nem engedett. Emlékezhetünk rá, — óh Isten, az ilyen világrenditö események sohsem muló betűkkel vésődnek emlékezetünklapjaira — előző évi e. m. közgyűlésünk napján jött a megrázó hir, a döbbenetes tragédia legelső hire trónörökösünk és hitvese, magyar királyi koronánk várományosa és fenkölt lelkes élettársa megrázó haláláról. E. m. Gondnokunk keresetlen, de annál meghatóbb szavakban adott kifejezést a mélységes fájdalomnak, az elvetemült orgyilkosok merénylete felett érzett megbotránkozásnak, s nem együnk lelkében, honfiúi érzések