A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. november

— 6 — Egyház szolgálatára, ugy ezután is munkálja ezeknek javát s diszes állásában is, melyet Isten kegyelméből nyert el, ne feledkezzék el az О szent nevének dicsőítéséről. 7. Esperes ur reámutatván arra az előnyre, mely a külföldi hitsorsosokkal való összeköttetés, élénk érintkezés által egyházunkra hárul, fájó érzéssel jelenti, ezen érintke : '

,s fenntartója, az össze artás érzete, ápolása egyik kiváló tagjának, Klaparéde Sándor volt genfi egyetemi tanárnak itt Budapesten hirtelen bekövetkezett- halálát. Indítványozza, hogy miután az elhunytnak családja nine-, a közgyűlés a genfi egyetem tanári kara előtt fejezze ki részvétét. A külföldi testvérfelekezet ezen lelkes apostola : Klaparéde Sándornak haláláról fájó érzéssel értesül közgyűlés s mélyen megrendítve a gyászeset által, az őszinte részvét szavaival keresi fel a genfi egyetem tanári karát, osztozik bánatában, mert e kiváló férfiú elhunyta veszteség az egyetemes protestantizmusra, de sokszorosan a magyarországi református egyházra, amennyiben testtel-lélekkel a mienk volt s minden tehetségével munkálta egyházunk erősítését, felvirágoztatását. Itt a magyar hazában, hová mindég készséggel jött, s hol mindég szives fogadtatásra talált, nyugodjanak békében hamvai. Az általa hirdetett eszmék felkarolása, fejlesztése, megvalósítása legyen örökké élő emléke. 8. Ugyancsak meghatottsággal emlékezik meg Esperes ur Zongor János volt e. m tanácsbiró elhunytáról, kérvén a közgyűlést a megboldogult családja iránt való részvét kifejezésére. A közgyűlés bánatos szívvel vesz bucsut Zongor János elhunyt, volt e. m. tanácsbirótól. Mint a néplélek alapos ismerője, ügyes bánásmódja, bölcs eljárása és alkalmazkodása által sok jószolgálatot tett az egyháznak, a midőn a legnehezebb kérdéseket, a legbo-