A Barsi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. november
— 45 kálata alapján. — Kifejti, hogy az 1912. évi e. ni. közgyüléshen az esperesi jelentés után interpelláció tárgyává tétetett Tóth István tanitóegyesületi elnök gyűlési megnyitója, mely lapban is megjelent s a mely vallást, és hivatalos egyéneket sértett. Az e. m gyűlés tárgyalta a kérdést, de a felett napirendre tért. Biliary Kálmán ezen határozatot megfellebbezte a kerületre. A kerület 1912. évi szeptemberi gyűlésében foglalkozott a fellebbezéssel s annak helyt adva utasította ügyészét Tóth István elleni vád emelésére A kerületi ügyész az inkriminált közleménynek különösen két részletét találta olyannak, mint a melyek a fegyelmi vétség kritériumát magukban hordják, az egyik, a melyben az Istenről kicsinylőleg, gúnyosan, szatirikusán, a másik, melyben egyházkerületünk főgondnokáról lenézőleg, becsmérlőfeg, fölényesen nyilatkozik. Ezért vádat emel Tóth István ellen az E. T. V. t. ez. 3. és 5. pontjaiban meghatározott vétségek elkövetése miatt és indítványozza, hogy a tértiéit az egyházi V. töivényczikk 35. § b) pontjában megszabott feddéssel büntettessék. Az ügy ez alapon az egyházmegyei fegyelmi bírósághoz lett letéve s az e. m. ügyész a vádat közérdekből átvette. Elnök felhívására Tóth István részletesen előterjeszti a maga védelmét s előadja, hogy ő igazat irl, bírálatot gyakorolt. A nehezményezett tételekre vonatkozólag kijelenti, hogy ő nem akart vallásos érzületet sérteni, hiszen nem csak sokak, hanem ő szerinte is hatalmas égi felség az Isten. A lelkészi kart ő nem kicsinyli le, sőt vele együtt érez. Vallásos érzületének mutatója a sok vallásos költemény, melyet irt. A főgondnokról sem nyilatkozott lekiesinylőleg. Igaz, hogy politikai tekintetben nincs vele egy véleményen, de mint egyházunk nagy fiát tiszteli, Megnyitója az Őrállóban azért jelent meg, mert a szerkesztő végig hallgatta s elkérte tőle közlésre. Kéri felmentését, mert benne, mint hü reform, tanítóban sértési szándék soha nem volt, 36 éves tanítói működése alatt mindig a kötelességérzet hatotta át, de a lelkiismereti szabad véleménynyilvánítás hive volt mindig.